Ugrás a tartalomra

Kimondott és elhallgatott érzelmek, emberi kapcsolatok esetlensége, önmagunk megértése – Kollár-Klemencz László irodalmi koncertje a MÜHA-ban

Muntyán Bernadett
Utoljára módosítva
2019. október 04. péntek 14:53
Maradandó és egyedi élményt ígér Kollár-Klemencz László irodalmi koncertje péntek este a Művészetek Házában, mely során „A műanyag kerti székek élete” kizökkent bennünket mindennapjainkból a kamarazenekar repertoárjának és a kortárs költők megzenésített gondolatainak jóvoltából.

A Kistehén zenekar frontembereként, zenészként, dalszövegíróként és forgatókönyvíróként egyaránt ismert Kollár-Klemencz László közel ötvenévesen kezdte szépírói pályáját. „A műanyag kerti székek élete” című könyv képezi a vázát az egész estnek. – Ez egy novellás kötet, pontosabban a második novellás kötetem, ami természetírásokban mutatja meg, hogyan találkozik az ember a természettel, hogyan működik az ember a természetben, és végső soron azt is: mi a természetes az emberben – tudtuk meg Kollár-Klemencz Lászlótól. Ami mögött igazán az van – folytatta –, hogy én magam is Budapest agglomerációjában élek, ami egyszerre város és vidék is, hiszen kötődünk a fővároshoz, mégis benne vagyunk a természetben. Ennek a furcsa kettőssége az, ami jellemzi a novellákat is, és ami engem mindig is izgatott. „Az ember, aki keresi ebben a túlcivilizált világban a kapcsolatot a természettel, és önmagával, önmaga természetével is. Ennek az útnak a kudarcai, örömei, élményei engem nagyon foglalkoztatnak.”

Fotó: Győri T. Bence

A kötet pedig ezzel a szimbólummal – ami a műanyag kerti szék – próbál valamilyen módon kérdéseket feltenni – magyarázza, majd hozzáteszi: mert válaszokat nem tud adni. Maga ez a tárgy, ez a műanyag kerti szék nagyon jellemző ma ránk, a mai világban működő társadalmakra: olcsó, kényelmes, szerethető, ugyanakkor nagyon hamar tönkremegy. Biztos mindenkinek van olyan tapasztalata, hogy összetört alatta egy ilyen szék, mégis szeretjük, használjuk, és ha eltörik, akkor kidobjuk, és veszünk egy újat, mert olcsó – magyarázta a szimbólumot. Az, ahogyan viszonyulunk a saját életünkhöz, és természetünkhöz, leképezi a mai hozzáállást és azt, hogy az ember tudatában van annak,  hogy nem a műanyag széket kellene megvásárolni, mert előbb-utóbb újat kell majd venni, azonban ez az út könnyebbnek tűnik. Az ember ugyanakkor tisztában van ennek az ideiglenességével és vágyik egy szebb, jobb székre, egy értékesebb, tartalmasabb életre, egy biztonságosabb és természetesebb létezésre – részletezte. „Ez a vágy pedig magában hordozza a megoldását is” – hangsúlyozta ki a lényeget, hozzátéve: tehát meg kell élnünk a műanyag kerti szék állapotunkat ahhoz, hogy aztán egy jobb életet tudjunk kialakítani magunknak.

minap.hu: Ez az előadás tulajdonképpen a könyv színpadra állítása?

– Ez egy irodalmi koncert, ahol a kamarazenekarom lép fel, klasszikus és népzenészekkel. Ehhez a témához választva hangzanak el dalok a kamarazenekar repertoárjából, valamint  a saját dalaim, és kortárs költők megzenésített versei is: mint például Kemény István, Grecsó Krisztián, Erdős Virág. És ezek vannak összerendezve a felolvasásokkal, amiben Thuróczy Szabolcs és Vajdai Vilmos fog segíteni. Így van egy dramaturgiája az estnek.

Fotó: Győri T. Bence

– Miért érdemes erre az estre eljönni? Mert egyedi és már máshol nem fogjuk játszani, mert közben jön a Kamarazenekar új lemeze az Ég az erdő, ami szintén ennek a tematikának a folytatása. Érdemes egy maradandó és egyedi élményért eljönni a Művészetek Házába. Nagyon keveset jutunk el ezzel a darabbal vidékre, mert annyira egyfejűvé vált az ország, hogy Budapest viszi el a túlsúlyt a kultúrában. Ugyan engem néha lehet látni könyvtárakban, kisebb zenés irodalmi esteken, de ez a produkció eddig csak Budapesten volt látható. Így ez egy megismételhetetlen este lesz.

minap.hu: Hogyan lesz szépirodalmi író egy zenészből?

– Igazán a kreativitás az, ami fontos nekem, és az, hogy ezt éppen zenében, vagy írásban élem meg, már részletkérdés. A forgatókönyvírás kapcsán kaptam rá az írás ízére, és azokra az apró finomságokra, amit a zenélés nem tud megadni.

A szereplők rövid, lényegre törő párbeszédei kimondott és elhallgatott érzelmeinkről is szólnak; valamint a társas viselkedés nehézségeiről, az emberi kapcsolatok esetlenségeiről. Ezen az estén egy kicsit mindannyian magunkra ismerhetünk. Közelebb kerülhetünk önmagunk és a világ megértéséhez. Minden bizonnyal lesz egy-egy mondat, amit magunkkal viszünk és szívünkbe zárunk.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-