Az amigeleken.hu a Herman Ottó Múzeummal és az Észak-Keleti Átjáró Egyesülettel közösen 2017-ben hívta életre a beszélgetéssorozatot, a programot akkor még a múzeum Papszer-i kiállítóépületében tartották - mivel azonban ez bezárt, így a sportos program a polgármesteri hivatalban folytatódott.
Házigazdaként Veres Pál polgármester köszöntötte a résztvevőket. A csapatsportokban jellemző egység és összefogás fontosságát hangsúlyozta a városvezető, hozzátéve: mindenki, aki részese volt az akkori sikereknek, büszke lehet.
A szurkolói oldal ezúttal a diósgyőri kosárlabdázás szerelmeseinek kínált igazi csemegét, hiszen a sportág öt ikonikus alakját - Boros Árpádot, a klub egykori elnökét, Király Sándor korábbi vezetőedzőt, valamint három egykori közönségkedvencet: Áronné Simkó Katalint, Medgyesi Juditot és Winter Ilonát - hívták meg a beszélgetésre, amit Hatvani Olivér és Jáborcsik András moderált.
A bő kétórás programot a résztvevők közül sokan egyenesen a kosárlabda ünnepeként élték meg, ahol a '80-as, '90-es évek meghatározó alakjaival találkozhattak, hogy együtt idézzék fel a legemlékezetesebb megmozdulásokat, a legkiélezettebb mérkőzéseket, és persze a hétköznapokat megszépítő viccelődéseket, fricskákat, összenézéseket a pályán, és azon kívül is.
Merthogy többen is úgy mutatták be azt az időszakot, amit a diósgyőri kosárlabdázásban töltöttek, mint amikor egymásért és a szurkolókért küzdöttek, és ahol "szerették egymást" - ezt Áronné Simkó Katalin fogalmazta meg így.
- Emlékszem, akkoriban még munka mellett edzettünk és jártunk a meccsekre. De mindenki tudta a dolgát, jól összekovácsolódott a csapat, mindenki egyet akart: nyerni - hangoztatta.
Medgyesi Judit hozzátette, "csodálatos éveket" töltöttek együtt a diósgyőri kosárlabdacsapatban, ami az óriási fővárosi túlsúly ellenére is szépen hozta a sikereket. Winter Ilona is a csapat egységét hangsúlyozta, érdekesség, hogy az akkori gárdában egyedül ő nem volt miskolci. Azt mondta, azért igazolt Diósgyőrbe, mert tudta: a válogatott eléréséhez stabilan az NB I.-ben kell játszania. Ez meg is adatott neki, a válogatott 1983-as miskolci mérkőzésén már diósgyőriként volt jelen Medgyesi Judittal egyetemben. A szurkolók szeretete a mai napig változatlan, azt tapasztalja.
Király Sándor - vagy ahogy a moderátorok is emlegették: a kosárlabda akkori fenegyereke - 1989-ben, a Soproni Postás NB I-es gárdától érkezett a DVTK-hoz.
- Kerestek a fővárosból is, hogy a dobogóért harcoljanak velem, de az én stílusomnak, mentalitásomnak jobban feküdt, hogy a 16 csapatos bajnokságban a 14. helyen álló diósgyőriekhez igazoltam. Nem bántam meg, hogy Miskolcra jöttem, szép éveket töltöttem itt - mondta, miközben Boros Árpád közbeszólt: az eredmények miatt "most is megveregetem a vállad".
Király Sándor közel kilenc éven át volt a piros-fehérek vezetőedzője, ez alatt három bajnoki ezüstérmet (1992, 1994, 1996), és két bronzérmet (1993, 1995) szerzett az együttes az élvonalban, valamint két alkalommal Magyar Kupát nyert (1993, 1994), egyszer pedig kupaezüstöt érő helyen végzett (1997). Király Sándor miskolci edzői korszaka idején játszotta első nemzetközi tétmérkőzéseit az európai női kupasorozatban az akkoriban DKSK néven szerepelt csapat, amely az 1992/93-as évadtól kezdődően, az edző 1998-as búcsújáig folyamatos szereplője volt a Ronchetti Kupának (ezen időszak alatt több alkalommal a nyolcaddöntőig jutott a Diósgyőr).
Az eseményen mások mellett részt vett a DKSK egykori és a DVTK jelenlegi névadó szponzora, Sashalmi László és Rónai Attila, valamint egykori támogatók - Dicsuk Pál, Deutsch Miklós, Poroszkai Csaba -, csapattársak - Jászka Erika és Bukovszki Mónika - és Török Lajos csapatorvos is. De jelen volt Völgyi Péter, a DVTK jelenlegi vezetőedzője, valamint Szabó István technikai vezető is.
