Ugrás a tartalomra

Koncertekkel népszerűsítik az Alkotóházat

minap.hu
Utoljára módosítva
2022. június 20. hétfő 21:07
Kampány indul a centenáriumát ünneplő Alkotóház támogatására. Az akció célja, hogy felhívják a művészetbarátok figyelmét az ott folyó magas színvonalú művészeti munkára.

A Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Szimfonikus Zenekar két hangverseny megrendezésére szóló kezdeményezése a nyitánya annak az összefogásnak, mely a szervezők reményei szerint sokkal megismerteti a Miskolci Galéria Alkotóházát és sokakat ösztönöz arra, hogy támogatásukkal a város közös ügyévé tegyék a Miskolcon folyó alkotómunkát – írja hétfői közleményében a Herman Ottó Múzeum.  

Mint írják, a centenáriumát ünneplő Miskolci Művésztelephez kötődő épület műtermei és legendás grafikai műhelye, bár folyamatosan fogad hazai és külföldi művészeket, illetve diákokat, mégis kevés figyelmet kap. A Múzeumok Éjszakáján induló kampány célja, hogy a Miskolci Galéria Alkotóházát középpontba állítva felhívja a művészetbarátok figyelmét arra, hogy ez a ház és a benne zajló események száz év távlatából is nagy jelentőséggel bírnak.

A Harmónia jegyében címet viselő kampányindító koncerteket június 25-én, szombaton délután négy és hat órakor rendezik a Miskolci Galéria Rákóczi-házában, ahol ez idő alatt a Miskolci Művésztelep történetét feldolgozó kiállítás-sorozat második tárlata látható – írják.

A Miskolci Galéria Alkotóháza

A miskolci képzőművészeti élet jelentős múlt századi történése volt, amikor a mai Alkotóház területén, 1919-ben létrejött a Miskolci Képzőművészeti Szabadiskola, majd két év múlva megalakult a Miskolci Művésztelep, melynek elindulásával egy régi álom vált valóra: Miskolc a hazai képzőművészeti élet jelentős vidéki központja lett. A létesítmény szerepkörében és fenntartásában, ahogy külső megjelenésében is jelentős változások történtek az idők során, de mindmáig az alkotómunkát szolgálja.
Az első évtizedekben elért eredmények egészen jelenünkig hatnak. Miskolcon a hazai felsőoktatásban hittel tanított festői minőség vert gyökeret, megváltozott a művészet szerepéről való gondolkodás, megerősödött a képzőművészet mecenatúrája, fejlődött a közízlés. A telepen végzett grafikai tevékenység az 1950-es évek közepén induló grafikai műhely forradalmi munkájában teljesedett ki, amit az elődök által hátrahagyott rézkarcnyomó prés közvetlenül is elősegített. E cenzúrázatlanul szabad műhelymunka vezetett aztán az 1961-től induló és ma is élő országos miskolci grafikai seregszemlék (biennálék/triennálék) hagyományához.
A Miskolci Galéria falain egészen augusztus végéig a Miskolc Művésztelep történetét bemutató kiállítás-sorozat második tárlata látható, amely az 1952-1980 közötti időszakot tárja elénk. Újabb 30 évnyi történet: rombolások, bontások, tatarozások, építkezések, eredmények, kudarcok, barátságok, riválisok, szerződések, szerveződések, irányelvek, új funkciók, elköltözők, beköltözők, zsűrik, kérvények, kérelmek, kollektív és egyéni műtermek, egyéni sorsok, változatos pályaívek. Tehetséges művészek, akik a saját elvárásaik mellett a kor elvárásaihoz is kénytelenül alkalmazkodó emberek voltak.
Történetük már nem csak a sajátjuk, hanem a miénk is. A város történetének részévé váltak, a nevükkel nőttek fel generációk, korrektúráiknak köszönhetően többen kerültek a művészeti felsőoktatásba, akik még ma is aktív alkotók, oktatók vagy elméleti szakemberek. Egyéni művészi pályájukkal párhuzamosan – némelyek tudatosan, némelyek passzív résztvevőként – alakították a város képzőművészeti életét, azt a Miskolc-képet, mely egy befogadó, szabad szellemű, progresszív közösség képét mutatta a világnak még akkor is, amikor leginkább csak vassal és acéllal írták le városunk nevét. Működésük arra az időszakra tehető, amikor Nagy-Miskolc megszületett, és a több kisebb településrész szocialista stílusú lakótömbök, vagy panelszigetek és -szalagok mentén egybeolvadt. A hirtelen felduzzadt lakosság az új komfortos otthonokban, gyárakban, üzemekben, az értelmiség az egyetemen, iskolákban, kulturális intézményekben próbálta megtalálni új, városlakó identitását, a miskolciság tudatát. A városban dolgozó képzőművészek kivették a részüket ebből a munkából, fontos szellemi- és alkotóműhelyt alakítottak ki a Csabai kapu 22-ben, országos szinten is igazodási ponttá tették a Miskolci Művésztelepet. A régi épületegyüttesből mára már csak egy, az alsó épület maradt meg, ez azonban napjainkban is régi funkciójával üzemel, közösségi műtermek és grafikai műhely működik benne vendégszobákkal. 

További hírek

Olvasnivaló