Kabai Lóránt munkásságát talán nem kell bemutatni azoknak, akik irodalmi körökben mozognak. A miskolci kötődésű író, költő, szépirodalmi szerkesztő éppen csak átvette májusban a Szabó Lőrinc-díjat, amit a város irodalmi életében szerzett érdemekért ítélnek oda, de máris új munkával jelentkezett. Ezúttal azonban nem egyedüli szerzőként jelenik meg a neve: két testvérével – akik szintén aktív résztvevői a hazai irodalmi életnek – közösen dolgoztak a Horizont című köteten.

- Hogy mit jelent számomra a könyv? Egy pontot. Ami nem lezárás, hanem összekötés. Pontosabban egy régóta létező, magától értetődően fontos kapcsolat (ami köztünk, testvérek között van) nyilvánvaló, nyilvános jelét – fogalmazott Kabai Lóránt, aki egyébként korban a második a fivérek közt.

- Középsőként valahogy mindkét testvéremhez nyilvánvalóan kötődtem, Zoltán a korai gyerekkorom aktív formálója volt, de a hét év korkülönbség aztán az ő pubertáskorával mintha megsokszorozódott volna (megint pisis lettem). Azóta folyamatosan csökken, sőt mára szerintem ő a fiatalabb. Csaba csak két és fél évvel utánam született, vele sokkal természetesebben működött a testvéri kapcsolat, olyannyira, hogy volt egy időszak 11-12 éves korom táján, amikor nemegyszer olyan hosszan beszélgettünk lefekvés előtt, hogy valamelyikünk a másik szobájában aludt el, bár mindkettőnknek volt sajátja.

Igazi unikum

A legidősebb báty, Kabai Zoltán a következőképp emlékszik vissza az előzményekre.
- A kötet ötlete egy köztem és Papp Dénes költő, író, énekes (Kisavas zenekar) között zajlott beszélgetés után merült fel tavaly decemberben. Dénes hívta fel a figyelmem arra a tényre, hogy az, hogy az öcséimmel mindhárman írunk, nagyon különleges dolog. Ezt követően jutott eszembe, hogy izgalmas lenne egy közös kötet. Rengeteg kételyem volt ezzel kapcsolatban, de felhívtam a testvéreimet, és fogadókésznek bizonyultak a dologra.
Kabai Zoltán hozzátette, hogy unikális jellegű könyv született.

- Ilyen – tudtommal – még nem volt az irodalomban. Így nem régóta dédelgetett álomról van szó, hanem egy friss ötletről, amely szerencsés módon gyorsan megvalósulhatott. Azért is érdekes ez, mert korábban többször is dolgoztunk együtt, így azt kell mondanom, nem előzmény nélküli a kötet. Hogy pontosan mit jelent számomra? Nyilván családot, egymás munkáinak elismerését.

Második kötete az éven

Kabai Csabának, aki a legfiatalabb a testvérek között, idén ez a második megjelenése, hiszen nemrég jött ki Árnyékboksz című verseskötete a FISZ gondozásában. A testvéreivel közös könyvre egyfajta antológiaként tekint.
- Egymás szövegeiből válogattuk össze közösen, egyedi metódus szerint. Legtöbbjük már megjelent imitt-amott, akár önálló kötetben is. Ez alól kivétel vagyok annyiban, hogy, noha az Árnyékbokszban is van néhány versbetét, a Horizontban megjelenő verseim nagy része kötetben nem, csak folyóiratokban szerepelt.
A Prae által kiadott közös kötet címe egyébként jól illusztrálja a három szerző és verseik viszonyát is.
- A horizont egy látószög, pont olyan széles, mint amilyen különbözően szólalunk meg mi – véli Kabai Zoltán.