Béres Attila, színházigazgató

A Miskolci Nemzeti Színház dolgozói próbával ünneplik az idei karácsonyt, hiszen mindennél jobban várják azt, hogy újranyithassanak. – Azt gondolom, hogy ezekben a nehéz, igazán embert próbáló időkben a szeretet ünnepén számunkra talán az a legfontosabb, hogy azt a szeretetet, amit az elmúlt sok-sok évben a miskolci nézőktől kaptunk, valahogy meg tudjuk hálálni. Ezért dolgozunk folyamatosan, készítjük az előadásokat, az ünnepek előtt, a két ünnep között, és január elején is, hogy aztán legyen mit bemutatni, ha enyhülnek a járványügyi intézkedések és mi is nyithatunk.

Karácsonykor viszont az egész társulat, így Béres Attila is megpihen néhány napra. – Ami a családot illeti, itthon természetesen a lehető leghagyományosabb módon ünneplünk majd, azzal a különbséggel, hogy most a szüleink nem tudnak itt lenni, mert nem kockáztatjuk az egészségüket. Így aztán feleségemmel és a kisfiammal hárman fogunk ünnepelni – zárta a direktor.

Fecske Csaba, költő

– Már érzem a karácsony puha lépteit – mondta Fecske Csaba miskolci költő. Még tavasszal költözött egyik gyermekéhez, ahol igazán szeretetteljes környezetben várja az ünnepet, amikor össze szokott gyűlni a család. – Idén nem biztos, hogy be merjük vállalni, hogy eljöjjenek a fiamék is hozzánk. Sajnos született versem a 2020-as rettegésről, mert én ezt az évet így éltem meg. Aggódom mindenkiért, aki körülöttem van, és megvisel a bezártság.

A költőnek már nagyok az unokái. – Családtagjaim lázasan vásárolgatnak. A karácsony hangulata már rám is hatással van, s noha nem szoktam házon belül készülni írással, bőven van versem a szeretet ünnepéről, mert sokszor megihletett. Idén is forgatok a fejemben sorokat, amik előbb- utóbb írásban is megmutatkoznak majd remélhetőleg. Adventtel megkezdődik nálam a karácsony, a hangulatában élek, még mindig megmaradt a gyerekes izgalom bennem.

Veréb Tamás, dalszerző, énekes

Minden évben rengeteg fellépésünk volt, egészen december 23-áig dolgoztam, aztán egy nap pihenés után dupla koncertek, előadások következtek. Most ez nem így lesz, sokkal nyugisabban fog telni a karácsonyi időszak. Az új klipemet is már korábban kihoztam, hogy ezzel is segítsem az ünnepi ráhangolódást.

Már a napokban elkezdtünk készülni a párommal, díszítjük a fát. Jó dolog, hogy idén sokkal több időt tudunk fordítani a karácsonyra való készülésre, bár az ajándékvásárlásban még el vagyok maradva. Az örömteli, hogy a szenteste után nem kell rohannunk sehová. Így lesz időnk arra is, hogy Miskolcra utazzunk a szüleimhez. Felvállalom, hogy mi fogunk találkozni a családtagokkal, persze maximálisan betartva az előírásokat. Az idei év ugyanis szerintem nagyon sok tanulsággal szolgált, és ezek között talán a legfontosabb, hogy megtanulhattuk valóban megélni a pillanatot. És sokan rádöbbenhettek arra is, hogy nem kell túlvállalni magunkat, ez igaz az adventi időszakra, karácsonyra is. Jövőre biztosan átgondolom majd, hogy mennyi munkát vállalok erre az időszakra. Biztosan mérsékelni fogom a számukat.

Szécsi Viktória, énekes

A magánéletemben az idei ünnep attól lesz különleges, hogy ez az első közös karácsonyunk a vőlegényemmel. Nagyon várjuk már! Ugyanakkor amiatt rossz lesz, hogy nem találkozhatunk a családunkkal, elmaradnak a nagy karácsonyi összejövetelek, pedig annyira jó volt mindig egy nagy asztalhoz ülni… ez nagyon fog hiányozni. Ha a szakmai életemet nézzük, akkor vannak örömteli hírek: nemrégiben kiadtunk egy karácsonyi videót Vihula Mihajlóval, és már megjelent a Balázs Fecó feldolgozásunk is, amit Jancsó Dóra színművész barátommal közösen énekeltünk fel, tisztelegve az elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző munkássága előtt.

De még így is be kell vallanom, hogy nekem hiányzik a pörgés. Mindig voltak karácsonyi koncertjeink, közösségi gyertyagyújtások, amik engem is segítettek az ünnepi ráhangolódásban. Mindig különleges hangulata van ezeknek az alkalmaknak. A karácsony nekem is az elcsendesülésről szól, de hát ez az egész év egyébként is csendes volt, szóval van azért hiányérzetem. Az persze továbbra is igaz, hogy a lelassulással és befelé figyeléssel, szeretettel jobban meg tudjuk élni az ünnepet. És remélünk. Reméljük, hogy jövő ilyenkor már újra együtt énekelhetjük a gyönyörű karácsonyi dalokat. Ezt kívánom mindenkinek.

Zemlényi Attila, költő, iskolaigazgató

Úgy fogalmazott, idén az ünnepeket díszbe csomagolt szívvel, de megfelelő távolságtartás mellett várják a családban. – Mind nekem, mind a feleségemnek élnek még a szüleink, de elérték azt a kort, amikor ritka, hogy az embernek ne legyen valamilyen krónikus betegsége. Éppen ezért idén nem látogatjuk meg őket a hagyományos formában: persze elmegyünk hozzájuk, de csak integetünk nekik az udvarról, az ajtó elé helyezzük az ajándékokat – mindezt persze kicsit szomorú szívvel, mert jobb lenne másképp. A bejglis, ölelkezős, összcsaládi karácsony tehát elmarad.

Az ünnep meghittsége és intimitása a négy fal közé szorul. – Két lányom van és egy kisfiam, aki most lesz nyolc éves; számára még az ünnep összes misztikus dimenziója erősen él, vele átélhető újra és újra ez az egész. Nagy az izgalom, a karácsonyvárás.

Zemlényi Attiláék a klasszikus karácsonyi ízekre szavaznak. – Horgászember vagyok, nagyon szeretem a halas menüket. Hanna lányom azt mondta, lesz karácsonykor süllő (saját fogás) és lazac (sokkal kevésbé saját fogás, inkább „bóti”, ahogy mifelénk mondják) is: a halak királya és királynője. Nálunk ezekből lesz idén a főfogás, a lányom vállalta, hogy elkészíti ezeket, amit nagy érdeklődéssel és izgalommal várok.