Lapunk az Építészfórum nyomán múlt héten számolt be arról, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem januárban végzett BSC-s építészhallgatója diplomamunkájában a Futó utcában 1993 óta elhagyatottan álló vasbeton váz „belakásával” foglalkozik.
Szülővárosa egy szürke foltját szerette volna kiszínezni – mondta el stábunknak a péntek délelőtt a helyszínre kilátogató Bodnár Gergely Bence, akit a funkció meghatározásakor az Egyetemváros közelsége orientált. Így született meg a fejében a fiatalokat célzó lakóépület ötlete.
Nem csak térkép e táj
Inspirációja nagyban táplálkozott abból az emlékképből, amint a Mályiban élő nagyszüleihez tartva rácsodálkozott a nem hétköznapi épülettorzóra. A fővárosban tanuló huszonkét éves, immár mesterszakos hallgató szakmai gyakorlatát a miskolci önkormányzat Főépítészi Kabinetjénél töltötte. Ekkor kerültek a keze ügyébe a több mint harminc éves statikai dokumentációk.
Terveinek megalapozottságát látszik igazolni az is, hogy munkája nem csupán közvetlen egyetemi közegében, de szélesebb szakmai berkekben is elismerő fogadtatásra lelt. Annak ismeretében, mennyire formabontó és eredeti elképzeléssel állt elő, talán nem is meglepő a kedvező visszhang. Bodnár Gergely Bence elmondása szerint semmilyen ehhez fogható nemzetközi példára nem akadt.
A városrész elhagyatottsági szimbólumának életre keltését aszerint álmodta meg, hogy a majdani komplexum valamiképp visszatükrözze a három évtized alatt bevésődött látképet. Nem a megszokott, úgynevezett vázkitöltőfalas megoldást választotta, hanem megtartotta a számos helyi cikkben „rondának” titulált vázat – mint „látszó felületet”.
Annyit takarna el, amennyit muszáj
Bodnár Gergely Bence feladatának érezte tehát megmutatni, hogy ezek a szerkezetek „nem rondák csak egy kis törődést igényelnek”. Huszonkét, különböző nagyságú lakást helyezne el a betonoszlopok közt. A véletlenszerűnek is érzékelhető lakáselhelyezés valójában azonban szigorú szerkesztési szabályok alapján történt – a gépészeti szempontok mellett meghatározó a benapozottság kérdése.
Felfelé haladva nő a lakások száma, mint a fákon a leveleké, hiszen feljebb haladva egyre több napfényhez jutunk az ifjú építész meglátása szerint. Közöttük olykor-olykor szünetek maradnak beépítetlenül, ezáltal extenzív zöldtetővel ellátott tetőteraszok alakulnának ki.
Mindennek mentén a legalsó szinten csak parkolók, gépészeti helyiségek, továbbá burkolt és zöldfelületek helyezkednének el, így a lábakra állított épület alá „be tudna futni a természet”. A wellness és multifunkcionális tér az első szinten, míg a sportpálya a lakások felet elterülő tetőteraszon kapna helyet – amennyiben ötletét felkarolnák.
