Augusztus 20-a az egyik legfontosabb nemzeti ünnep Magyarországon, tele történelmi és kulturális jelentéssel. Államalapítás és új kenyér ünnepe – most kísérletet teszünk arra, hogy bemutassuk Szent István művét, örökségét. A nagy király nyomában Fazekas Csaba történésszel.
A szakértő úgy fogalmazott, hogy Szent István király jelentősége ezer év alatt megkérdőjelezhetetlen volt, sőt még erősödött is. A magyarságot beillesztette a középkori keresztény államok sorába, egy új irányt adott a magyarságnak. Egy olyan uralkodó volt, aki tudatosan vette át kora nyugat-európai mintáit, például a keresztény egyházszervezetet, a korabeli államszervezetet, a hadseregszervezést. Olykor kemény kézzel és eszközökkel, de komoly határozottsággal alapította meg azt az államot, ami egy új pozíciót adott a magyarság különböző csoportjainak.
Egyházi, katolikus ünnepként indult augusztus 20-a. A középkorban egyértelműen a szent királyt ünnepelték, az évszázadok során aztán sok új színnel, sok új tartalommal telítődött az ünnep.
– Hosszú évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, míg Szent István király nem pusztán katolikus szent, hanem a magyarság felekezeteken átívelő, össznemzeti királya lett – mutatott rá Fazekas Csaba.
Mint mondta, Mária Terézia emelte egy picit magasabb szintre Szent István király kultuszát, például azzal, hogy az ő uralkodása alatt sikerült visszaszerezni a Szent Jobbot. Már körmeneteket is szerveztek, de még mindig egy katolikus egyházi ünnep volt. A 19. században a felekezetek közötti békés együttélés lassú kialakulása kellett ahhoz, hogy a protestánsok is el tudják őt fogadni.
Az államalapítás ünnepe nem kizárólag magyar sajátosság – több ország is ünnepli valamilyen formában az államisága kezdetét, legyen szó függetlenség kivívásáról, alkotmány elfogadásáról vagy épp egyesülésről.
– Bármely pillanatból is néztünk vissza a múltra, az államalapítás jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Ez egy tartósnak bizonyuló intézkedéssorozat volt a király részéről. A magyar állam sok-sok vihar után is áll, és mi is itt vagyunk és emlékezhetünk – emelte ki a történész.
Hozzátette aztán: talán szimbolikusnak is felfogható, hogy 1891-ben, a nagy polgárosodási folyamat végén születik jogszabály arról, hogy augusztus 20-a a magyarság össznemzeti ünnepe. A trianoni Magyarországon aztán még inkább felértékelődik Szent István kultusza. A két világháború között jött divatba a tűzijáték ezen a napon. Aztán 1949 nyit egy új korszakot, amikor a szovjet típusú diktatúra nemcsak a társadalom gondolkodását, értékrendjét, hanem az ünnepeket is át akarta alakítani. A vallási és történelmi múlthoz kapcsolódó tartalom miatt a kommunista diktatúra megpróbálta kilúgozni, kiüresíteni, és augusztus 20-át az alkotmány ünnepévé nevezték át – idézte fel Fazekas Csaba.
Hozzátette: minden politikai rendszer igyekszik megteremteni a saját ünnepkörét, amit saját hatalmi bázisának, legitimitásának hitelesítésére fel tud használni. Ez demokratikus és tekintélyuralmi rendszerekben is így van. A rendszerváltás után például nagy vita volt arról, hogy melyek legyenek a kiemelt állami ünnepek. Augusztus 20-áról úgy gondolták, hogy mivel a folyamatos állami létre, a folyamatos fennmaradásra épül, Szent István elévülhetetlen érdemeiről szól, ezért legyen ez az ünnep az, ami békés, kevésbé megosztó.
Mit üzenhet Szent István öröksége a mai magyar társadalomnak? – kérdeztük végül Fazekas Csabától.
– Általánosságban azt tudom erre mondani, hogy éles szemmel kell körülnézni a világunkban, komoly tényezők alapján kell mérlegelni az ország, a nemzet, a társadalom valódi szükségleteit, és hatorozottan kell a megfelelő irány mellett dönteni. Tudni kell leszámolni a múlt rossz döntéseivel, struktúráival – vélekedett.
