A népmesével foglalkozók régóta keresik azokat a megoldási lehetőségeket, hogy ma miként tudják továbbörökíteni az élőszavas népmese több ezer éves hagyományát. A hajdani Szávitri, ma Ágasfa Alapítvány évente szervez Miskolcon mesekonferenciát, elsősorban pedagógusoknak, szociális munkásoknak és pszichológusoknak. Ezúttal pedig a szakmabelieket, a mesemondókat várták a szakmai napra azért, hogy körbejárják elsősorban az élőszavas mesemondással foglalkozó határon túli és hazai civil szervezetek és társulások jobb és hatékonyabb együttműködésének lehetőségét a mese éltetése érdekében.

A népmese ugyanis nagyon hosszú ideig szájról szájra hagyományozódott, ezáltal kikoptak, kicsiszolódtak belőlük a felesleges elemek, történések, és csak a fontos részek maradtak meg bennük. A hallottakat az emberek megjegyezték és elmondva adták tovább egymásnak, vagyis a népmeséket régen nem írták le. A konferencia célja azonban azoknak a lehetőségeknek a feltárása, amelyek révén a népmesék továbbra is élőszóval hagyományozódhatnak át nemzedékről nemzedékre.

– Nagy szerencsénk van Magyarországon, mert ritkaságszámba menő, több mint százezer gyűjtött népmesénk van, és a népmesék többsége – a Kecskemétfilm Kft.-nek köszönhetően – ma már a társadalom széles körében elterjedt és ismert – hívta fel a figyelmet a Világszárnya Magyar Mesemondó Szövetség elnöke. A szövetség azt szeretné elérni, hogy a népmese előadásmódja ismét élőszavas legyen. Azt, hogy minél többen, és több helyen mondjanak népmesét. Pintér Zsolt rámutatott: a tudományos vizsgálatok eredményei alapján azok a gyerekek, akiknek a szülei sokat mesélnek, könnyebben tanulnak, kreatívabbak és sikeresebbek lesznek, vagyis kimutathatóan és mérhetően jobban fejlődnek a gyermekek kompetenciái a népmesék hatására.

– A népmesék megoldásokat kínálnak az ember különböző élethelyzeteire, és ha jól megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a száz évvel ezelőtti embereknek ugyanolyan nehézségei voltak, és ugyanazokon a megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük, mint a mai embereknek. A magyar népmesék sajátossága és előnye a boldog, pozitív vég, ami miatt nagyon szerethetőek.  Az élőszavas mesemondás egyik legnagyobb varázsa pedig az, hogy a népmese történetét saját szavakkal, az emberek szemébe nézve mondja el – mutatott rá Pintér Zsolt.

– Nekünk, mesemondóknak az a feladatunk, hogy kiengedjük a meséket a könyvek birodalmából, hogy szájról szájra terjedhessenek, hiszen a mese azt szereti, ha mondódik, ha csiszolódik – folytatta Zámborszky Eszter, az Ágasfa Alapítvány elnöke.

Ennek a lehetőségét, útjait, módjait keresik maguk a mesemondók is, például a mesekocsma rendezvénnyel. A hagyományok szerint a mesemondás felnőtt műfaj volt. Az utóbbi időben azonban a gyerekek vállaltak benne több szerepet.

– Úgy gondolom, mára megtaláltuk a középutat. A mesekocsma alkalmain kifejezetten törekszünk arra, hogy mindkét vonal megmaradjon, azaz hagyományosan a felnőttek is mesélnek a felnőtteknek, a gyerekeknek szóló mesealkalmakon pedig lehetőség van arra, hogy ők is meséljenek a társaiknak. Ezt megszokva, felnőtt korukra talán ők is mesemondókká válnak. Így lassan visszatérhet majd a szájról-szájra hagyományozódás műfaja – részletezte az útkeresés lehetőségét Zámborszky Eszter, aki mindenkit arra bíztat, hogy váljon mesemondóvá. 

Ma Magyarországon alig több mint száz aktív mesemondó van. A cél az, hogy háromezer fölött legyen a számuk.  

A konferencia szakmai programja tanácsadással fejeződik be. A program azonban nem ér véget. Este 7 órától a MesÉlő-BorÚt – Mesekocsma várja az érdeklődőket a Bortanyán. A meséket moldvai táncház kíséri, az Esztenás és a Komiszok együttes közreműködésével.