Oláh András költő, pedagógus, a Partium folyóirat főszerkesztője látogatott Miskolcra múlt pénteken a Kégl Ildikó nevével fémjelzett Irodalom a kertben című programsorozat vendégeként. Az est első részében a költő eddig megjelent köteteit, alkotói és közösségszervező munkásságát mutatták be a közönségnek, majd a versek és a szerzővel folytatott beszélgetés kapott teret. Elhangzott, hogy a mátészalkai költő csaknem három és fél évtizede rendszeresen publikál, a versekkel párhuzamosan novellákat, drámákat, esszéket és kritikákat ír, melyek önálló kötete mellett, hazai és határon túli irodalmi folyóiratokban kerülnek közlésre. Álarc a csönd című, 1997-ben megjelent első kötete Miskolchoz, a városban működő Felsőmagyarország Kiadóhoz köthető, azóta tizenhárom könyve látott napvilágot. 

Legutóbb 2019-ben a Visszafelé című versválogatás, mely öt ciklusra oszlik, hetvennyolc költeményt foglal magába, és sajátos módon visszafelé halad az időben: a közelmúlt verseivel indít, mígnem elérkezik a pályakezdő szakasz lírájához. A pénteki irodalmi műsor során eme visszatekintő-versekből szemezgettek a szervezők, s ezek szolgáltatták a versszínház magját. Ám mindenekelőtt az est meglepetés-vendégét Fecske Csabát szólította színpadra a műsorvezető, hogy a miskolci költő ezen ünnepi alkalomra írt tréfás hangulatú versikéjével – csasztuskával – köszöntse szerzőtársát, akivel több évtizedes barátság köti össze. 

Izgalmas fordulat következett ezután, a humoros felvezetést elégikus, majd buja hangvételű költemények követték, ugyanakkor a szerző történelmi tárgyú írásműveibe is bepillantást nyerhetett a miskolci közönség. „Oláh András izgalmas személyiség, mert bár felületes szemlélőként olybá tűnhet, verseiben sok a kitárulkozás, voltaképpen tele van a szerelmi lírája sejtetéssel, titokkal. Meglehet, éppen ezért tudja rabul ejteni az olvasót, aki egyszeriben azon kapja magát, hogy nagy elánnal falja a sorokat, és igyekszik megfejteni a metaforákba bújtatott rejtvényt – fogalmazott átéléssel Kégl Ildikó író, az est műsorvezetője. 

„kusza kérdőjelek meredeznek felénk
s te mégis újra és újra betolakszol éjszakáimba
fölkavarva tetszhalott emlékeket
válaszokon töprengünk
pedig tudjuk
mi magunk vagyunk a kérdés
egy rosszul összeállított rejtvényben
aminek nincs megfejtése”
(kérdések)

A szerelemmel párhuzamosan az elmúlás, a hiány, a veszteség, az emlékek, az álom fogalmai is hangsúlyosak voltak az est során, megtudhattuk, hogyan árnyalják mindezek a Visszafelé című kötetet, egyben az Oláh András-i költészetet. „Egészen banális, hétköznapi pillanatokat ötvöz olyan attraktív, lélekbe metsző költői képekkel, amelyből aztán születik valami, ami számomra leginkább egy tüdőből feltörő fájdalmas sóhajhoz hasonlít” – fogalmazott Kégl Ildikó novellista Oláh András szerelmi líráját bemutatva. 

„először magamnak sem 
vallottalak be –csak megtörténtél
szemhéjként csukódtál rám
kabátom alatt dideregtél
–azt hittem örökre rám bízod magad
s hogy benned végre én is helyemen vagyok
de megártottam neked
bécsi kávét ittunk egy benzinkútnál 
amikor közölted szárazon
hogy kilakoltattál magadból végleg…
(sebhelyek- részlet)  

„Bőven mögöttem már a krisztusi kor, és nem váltottam meg a világot. Most már nem is tervezem. Csak írok. Magamról. Magunkról, a megválthatatlan világról. Arról, ami igaz, amit igaznak hiszek, még ha fáj is” – reagált mindezekre a sokoldalú szerző. Szóba kerültek versműfaji sajátosságok is, a költő erről így beszélt: „az utóbbi időben javarészt a szabad versre állt rá a kezem, ám, ha irodalmi pályázatra, történelmi tárgyú kiírásra dolgozom, akkor a klasszikus versformát preferálom” – magyarázta. 

Balázs István előadóművész a „sebhelyek”és a „csak számon tartalak” című költemények hangulatát idézte meg, míg Lajos András színművész, a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagja szuggesztív előadásmódjával a „visszafelé”, „Orpheus”, „kikoptak”, „foglyod vagyok”című verseket. Utóbbiról az író-műsorvezető így elmélkedett: „az alábbi nyúlfarknyi vers – mindössze tíz sorba sűrítve – voltaképpen mindent elmond a szerelem természetéről. Az ősz képeit megidéző szerelmi predesztináció ez, amely a szabad akaratunktól történő megfosztottságot írja le, mint valami lélektani elemzést megkapó pontossággal, mélyen, tüzesen, tömören.” 

Oláh András műsorvezetői kérdésére – miszerint hisz-e az eleve elrendelésben – életének olyan meghatározó eseményeiről kezdett beszélni, amelyeket, mint mondta, „ha akartam, se tudtam volna kikerülni.” A mátészalkai szerző ennek kapcsán számos személyes élményéről mesélt a közönségnek, leginkább arról, hogyan ismerkedett meg tizenévesen Tóth Árpád költészetével, majd került élete során újra-és újra látóterébe az elégiák költője, mintha csak egyengetni akarná útját. Bár az est során a versek, azon belül is a szerelmi költészet kapta a főszerepet, szó esett arról is, hogy a Ratkó József-díjas szerző a költemények mellett drámákat és novellákat jegyez, amelyek javarészt történelmi mondanivalóval bírnak. Mint a beszélgetésből kiderült, „A szökevény” címmel gróf Batthyány Lajos miniszterelnökről írt drámája 2007-ben a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium nívódíját kapta. Oláh András témaválasztása bizonyosan nem véletlen, hiszen a mátészalkai Képes Géza Általános Iskola igazgatóhelyettese végzettsége szerint magyar-történelem szakos tanár. 

Péntek este nem mindennapi élményben lehetett részük azoknak, akik ellátogattak a rendezvényre, hiszen a szerző és a műsorvezető személyes hangvételű, bensőséges párbeszéde – amelyet az írásművek művészi tolmácsolása, valamint a versekhez adaptált gitárjáték egészített ki – egészen egyedülálló atmoszférát teremtett.