Volt Miskolc városában egy híres cukrászda, s annak egy még híresebb, igen bohém cukrásza, Megay Róbert. Süteményei, tortái nem csak országhatáron belül, de azon túl is ismertek és igen kedveltek voltak. Különösen a szokatlan nevű Bohém torta, melynek nem véletlenül lett ez a neve.

Történt pedig egyszer, valamikor a múlt század első éveiben, hogy a népszerű Hági Sörözőből igen erős bariton hangon szóló nóta zengte be az utcát. Az arra járók meg-megálltak, és a bátrabbak megkérdezték a söröző ajtajában álló inast, ki található e mívesen zengő hang mögött. Az inas közelebb hajolván, hogy még csak véletlenül se tudják meg főnökei, hogy elárulja a vendég nevét, csak suttogva merte mondani:

– Hát, kérem szépen, a méltóságos Megay Róbert úr, tudja, a híres cukrászdás mulat ma nálunk. Mert ő minden hónapban egyszer eljön, és ilyenkor lefoglalja magának a különtermet, odarendeli a teljes személyzetet, meg a legjobb cigány muzsikusokat, és húzatja magának kivirradtig. Képzeljék, a jó múltkorában, amikor a pincér nem vitte időben a sörét, hát nagy mérgében akkorát csapott a márványasztalra, hogy annak lapja bizony darabokra tört. Volt már olyan is, amikor többször is eljött egy hónapban. Azt mondták akkor, hogy azért jön, mert nagy szerencse érte, övé lett az iparosok kiállításának fődíja.

Az inas lopva maga mögé nézett, majd még halkabbra fogta mondandóját:

– Úgy hírlik, hogy még a császári udvarhoz is szállít abból a híres tortájából.

Egy idő után felesége, Margit, amikor férje dalolva, éjnek évadján hazaérkezett, azt találta neki mondani: „Te Róbert, náladnál bohémabb embert én még nem láttam”. Ez aztán a cukrászmesternek olyannyira megtetszett, hogy új tortaremekét így nevezte el: „Bohém torta”.

Az 1899-ben piacra dobott torta rövid idő alatt népszerű lett nemcsak Miskolcon, hanem az egész országban. Ezért a cukrász úgy döntött, hogy a Brüsszelben megrendezett nemzetközi kiállításra a Bohém-tortát viszi magával. És ott csoda született, mely nemcsak a cukrászmesternek, hanem Miskolcnak és az országnak is dicsőséget hozott. A Bohém torta ugyanis aranyérmet és érdemkeresztet nyert. Ez pedig azt jelentette, hogy a miskolciak Megay cukrászdája elérte Európa nagyvárosait is.

Egyszer, amikor József főherceg érkezett a városba, a cukrász mindent megtett, hogy a főherceg meglátogassa üzletét. A főherceg megköszönte a szíves invitálást, és helyet foglalt az egyik asztalnál.

– Méltóztassék megkóstolni az elmúlt év brüsszeli aranyérmes tortáját, melyet én magam kreáltam.

A főherceg örömmel bólintott, s amint az első falatot megízlelte, látható volt arcán az elégedettség. És amikor látogatását befejezte, arra kérte a cukrászmestert, hogy állítson már neki össze egy csomagot, melyet szívesen elvinne Bécsbe.

– Méltóságos uram! Én is kérnék valamit. Lássa el, kérem, kézjegyével ezt a márványasztalt, melynél ülve megtisztelte cukrászdámat ittlétével.

S a főherceg nevetve nyújtotta kezét a tollért, és odakanyarította nevét az asztallapra.