A Szemere-kert előtt ücsörgött az egyik padon egy fiatal pár: - Elragadó a belváros stílusa a sétálóutcával, ahonnan rálátni a felújított Avasi kilátóra. Az egész város fekvése gyönyörű, ahogy a hegyek körülveszik. Szívesen időzünk a Miskolci Egyetem környékén is, hiszen a barátnőm elsőéves nemzetközi tanulmányok szakon – mondta Tahirák Dávid. - Tetszik az egyetem légköre, és jók a tanárok – tette hozzá Bíró Babett.

Utána egy Acélváros-tetoválás hívta fel magára a figyelmünket: - Ide születtem, itt nőttem föl, ezért hosszabb időre nem tudnám elhagyni Miskolcot. Jelenleg Pingyomon lakom, de laktam már Diósgyőrben, az Avason és a Szentpéteri kapuban is. „Minden sarkon álltam már.” Az Acélváros-tetoválás ötlete onnan jött, hogy a volt párom Diósgyőr ultra, és sokat jártunk együtt focimeccsekre. Olyan feelingje van ennek a városnak, mint semelyik másiknak! Szeretek a természetben lenni, szeretem a környékbeli tavakat és a baromi jó túrahelyeket – lelkesedett Ipacs Csenge.

Majd a Szent István téren próbáltunk szerencsét: - A családommal teljesen bele vagyunk szerelmesedve a Bükk-hegységbe, de csodálatos Lillafüred és Miskolctapolca is. Minden nap az Avasi kilátóra látunk rá a szobánkból. Bármilyen rendezvényre gyorsan ki tudunk jönni. A DVTK női kosármeccseinek hangulata szintén sokat ad: az összetartozás érzését. Amikor még aktív pedagógus voltam, alig vártuk Miskolc város napját, hogy részt vegyünk rajta a gyerekekkel – fejtette ki Kissné Lemperger Mária.

- Szeretem a város légkörét, hogy rengeteg mindent lehet csinálni és a természeti adottságokat. A kulturális programokból mindig elbírnék többet. A mai napig tartom a kapcsolatot a volt osztálytársaimmal a Fazekasból és a Hermanból. Most pedig a Miskolci Egyetem magánének szakán tanulok, a Debreceni Egyetemen pedig orvostanhallgató vagyok. Végzés után, mivel itt él a családom, szeretnék hazajönni és a megyei kórházban dolgozni – osztotta meg Tarczali Áron.

Rövid belvárosjáró túránkat az Erzsébet téren zártuk: - Miskolctapolcán lakunk, ahol közel van a természet. Elég csak kinézni az ablakon, és látjuk a zöldet. Szeretem a város pezsgő közösségi életét, különösen a színház vonz – árulta el Baranyi Klaudia. – Tősgyökeres miskolci vagyok és ismerem Miskolc minden szegletét. Tetszik, hogy mindig felújítanak valamit, és finom a fagyi is. Szeretem ezt a helyet, és remélem, hogy a gyermekeim itt maradnak – fűzte hozzá édesanyja, Baranyiné Cseh Krisztina.