A Juno előtti példány mintegy 23 méter magas és közterületen áll, míg a Szathmáry Király Pál utcán növekvő társa körülbelül 22 méter – egy magáningatlanon tengeti napjait.

Az Észak-Amerikában őshonos mocsárciprus több évezredes fafaj, amely valamikor az 1500-as években jutott el Európába – tudtuk meg Czifrusz Natáliától, Miskolc főkertészétől, aki azt feltételezi, hogy amikor a tapolcai park növényvilágát kialakították, akkor kerülhetett a város több pontjára ebből az „idegen” fából.

„A mocsaras vidéket kedveli, nagyon jól bírja, ha lóg a lába a vízbe. Ilyen életkörülmények között fejlődik megfelelően” – folytatta, majd adta is magát a kérdés: akkor hogyan élnek meg Miskolctapolca olyan részein, ahol körülöttük nem éppen ilyenek a természeti adottságok.

„Szemmel láthatóan egészségesek, jól fejlődnek, a koruknak megfelelő állapotban vannak, és az extrém körülményeket is jól viselik” – utalt arra a főkertész, hogy közművek és betonfelület veszi őket körül, egyikük pedig domboldalon növekszik. Ez is jól mutatja, hogy nagyon jól alkalmazkodik a faj. A tapolcai parkrendszer részeként, a Békás tó mellett ugyancsak találhatóak mocsárciprusok, azonban ott barátságosabbak számukra a körülmények.

A Szathmáry Király Pál utcán álló példánynak egyébként korábban letört a csúcsa, de az aztán annak rendje és módja szerint visszanőtt. Ez is jól mutatja, hogy mennyire életképes a fa.

Érdekességként jegyzi meg a főkertész, hogy „gyökérbabái” vannak a fajnak. Ezek olyan légzőgyökerek, amik gyakran ki is bukkannak a talajból. Mivel odalent eléggé kevés a levegő, ők ezeken keresztül is magukba szívják az éltető széndioxidot.

Helyi szinten 1979-ben és 1981-ben nyilvánították védetté a két mocsárciprust. A főkertész szerint mindkét példány 100 év körüli lehet, és ha minden jól megy, többszáz évig elélhetnek.

Még 2009-ben, a Zöld Akció Egyesület munkájának köszönhetően megjelent a Miskolc város helyi jelentőségű védett és védendő természeti értékei című kiadvány, ami a megyeszékhely néhány természeti csodáját listázza. Igyekszünk ezek közül minél többet bemutatni, hogy aki kedvet érez rá, megismerhesse, esetleg meglátogathassa őket, mielőtt még késő lenne.