– Persze, választhattam volna a röplabdát is, ahol nincs testi kontaktus az ellenfelek között. Mi azonban kakaskodunk. A lányok vadak – csodálkozva figyelünk, amint Emma nevetve beszél a brutális ütközésekről. Ártatlan mosolyát nézve alig hisszük, hogy összetűzésbe kerülhetne valaha is az ellenféllel. – Legutóbb az egyik fradista lánnyal szólalkoztam össze. De megtörtént az is, hogy egy erősebb lány a legkisebb csapattársunkat bántotta. Na, azt nagyon nem szeretjük, ilyenkor egy emberként állunk oda, megy a lökdösődés, a szájkarate. A bírók azonban nálunk nem engedik, hogy nagyon elfajuljanak a dolgok – nyugtat meg minket Emma.
Koridiszkó után a profik között
Nyilván nem csak a test-test elleni küzdelmekről szól azonban a sportág. A „Maci-lányok” csatárát például az erős csapatszellem tartotta a jégkorongnál. Minden azzal kezdődött, hogy a kis Emma nagyon szeretett korcsolyázni, rendszeresen eljárt a koridiszkókra is. Itt pillantott meg egy plakátot, amin játékosokat kerestek a női jégkorongcsapathoz. Csupán 13 éves volt ekkor. – Úgy voltam vele, hogy elnézek az edzésre, kipróbálom a hokit, aztán meglátjuk. Végül ittragadtam, pedig korábban, más sportágakban ahogy tudtam, igyekeztem kibújni az edzések látogatása alól. Itt viszont megszerettem a közeget, talán furcsa, de az öltöző illatát, a társakat, mindent, ami a jégkoronghoz köthető.
Emma klasszikus csatárerényeket csillogtat az U-25-ös korosztályban szereplő DVTK Jegesmedvéknél (ez az OB I alatti bajnokság – a szerző): elmondása szerint egyáltalán nem fél belemenni a szituációkba, és előszeretettel használja ki magas termetét, erős testalkatát. – Többségében nem jelent gondot áttörni a védőfalon – fogalmaz, s eltökéltségét látva mi ebben nem is kételkedünk. Kérdésünkre azt is elmondja, hogy a Ferencváros ellen a legnehezebb játszani. – Ők a legkeményebbek, és egyben a legszemtelenebbek is. Nagyon jól korcsolyáznak, technikásak, de provokálni is nagyon jól tudnak. Folyamatosan duruzsolnak az ember fülébe, ami egy idő után azért zavaróvá válik – teszi hozzá Emma.
Fejlődésben
A csapat folyamatosan fejlődik, ami annak is köszönhető, hogy sok „száraz” edzésük van, már a futógéphez hasonló korcsolyagépet is használnak, ezek mind-mind az erőnlétet javítják. Szükség is van erre, hiszen mindössze két soruk van, kell tehát a jó kondi, hogy ne készüljenek el az erejükkel a meccsek végére. A túlterhelt jégpályák miatt viszont kevés lehetőségük van jeges edzésre. Jelenleg a középszakaszban jár a bajnokság, a miskolciak az alsóházban, nagyjából hasonló erősségű csapatok ellen játszanak. – Ez nekünk nagyon jó, tudunk fejlődni, a sikerélmény is megvan, hiszen gólokat lövünk, meccseket nyerünk. Jelenleg harmadikok vagyunk az alsóházban.
Akik a legjobban izgulnak érte
– Ebben a szezonban jött először ki egy meccsre a nagymamám, azóta ő lelkes rajongónk, bár nehezen bírja a feszültséget, állandóan izgul értem – meséli Emma, és mi egyetértően bólogatunk, megértjük a nagyi álláspontját. Főleg hallva, hogy a csatár állítása szerint sokszor többet van a jégen egész testtel, mint talppal. – Sokat harcolok, megyek előre. A szüleim egyébként ezt már megszokták, de azért ők is felszisszennek, amikor sérülésgyanús szituációba kerülök. A legutóbbi meccsen például a csípőmre estem rá, azt gyorsan kezelni is kellett. Most a bokám sérült, az egyik edzésen a csapattársam ellőtte a lábamat, de semmi komoly – mondja. Ez az „apróság” azonban minden bizonnyal nem hátráltatja majd a csatárt a soron következő mérkőzésükön: vasárnap 12:15-től lépnek jégre a KSI otthonában. Mondhatjuk, egy hatpontos meccs következik, hiszen a felek egyaránt 3-3 ponttal állnak a tabellán, a győztes tehát lépéselőnybe kerül a riválisokkal szemben.
