Mokka, a kétszeres szülinapi ajándék

Lengyel Zsófia a születésnapján kapta meg a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolától Mokkát, és éppen a fekete labrador kiképzőjének születésnapján kellett vizsgázniuk. - Nem mondtam el Zsófinak, hogy ma van a születésnapom, nehogy felesleges terhet rakjak rá, de most a vizsga után boldogan újságoltam neki, milyen szép ajándékot kaptam tőle - mondta a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzője, Nyíriné Kovács Mária, a páros sikeres közlekedésbiztonsági vizsgája után.

Szép parasportolói karrierje és a műsorvezetői munkája ellenére nagyon izgult Lengyel Zsófi, hogyan fog sikerülni a vizsgája Mokkával. Az persze nem mindennapos, hogy négy vizsgáztató figyeli minden mozdulatát az embernek és vakvezető kutyának. „A legjobb barátnőmhöz vezető útvonalat húztam ki a közlekedésbiztonsági vizsgánkon Székesfehérváron. Jól sikerült, megdicsértek minket, ám én maximalista vagyok, találtam benne hibát, volt egy kis megakadásunk, amikor keresnünk kellett egy utcát, és ha akkor jobban rábízom magam Mokkára, sokkal hamarabb megtaláltuk volna. Ettől eltekintve bebizonyítottuk, hogy magabiztos, gyorsan közlekedő páros vagyunk" - mondta boldogan Zsófi.

Zsófi eddig fehér bottal közlekedett, és bár sok vakvezető kutyával élő ismerőse van, nem volt biztos abban, hogy csatlakozik hozzájuk. - A család és a gyermekvállalás volt tervben, mégsem így alakult az életem, úgyhogy arra gondoltam, milyen szuper lenne nekem egy ilyen több funkciós kis élettárs, aki segít a közlekedésben és a szívemet, lelkemet is gyógyítja, társként mellettem van a mindennapokban - ilyen kedves szavakkal beszélt Zsófi Mokkáról. 
- Találkoztunk egy parkban, hogy megmutassam a kutyát, és villanásszerű szerelem alakult ki elsőre kettőjük között - mondja az első találkozásról Mokka kiképzője, Nyíriné Kovács Mária.
- Amikor feltettük Mokkára a hámot, hogy próbakört menjünk, azonnal elindult. Akkor azt éreztem, hogy ő olyan kis csaj, mint én, vagány, megy előre öntudatosan, erősen – mondta Zsófi.  Már az első közlekedés során volt olyan, hogy el tudtam gondolkozni, miközben fogtam a hámfogót. Nekünk ez látássérültként fehér bottal elképzelhetetlen, annyira figyelünk mi az akadály, hogy kerüljem ki, botozom jobbra-balra, ott kétszáz százalékos a figyelem, Mokka mellett elsőre is el tudtam gondolkozni egy egyenes szakaszon. Ez nagy pozitívum volt számomra – tette hozzá. 

Zsófit Székesfehérváron sokan ismerik, gyakran ráköszönnek és egy-egy bókot is elejtenek, de ez mára teljesen megváltozott. - A köszönés annyi, hogy „Szia, Mokka!”, és a bók az szokott lenni, hogy „Jaj, de gyönyörű ez a kiskutyus”. Mokka átvettem tőlem teljes mértékben ezt a szerepet, de nem baj, átadom neki nagyon szívesen.

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola nagy örömmel gratulál Zsófinak és Mokkának, hiszen a közös sikernek óriási értéke van, reményt jelent a vakvezető kutyára váró látássérült embereknek és erőt ad a szakmai munkát végző csapatnak ebben a koronavírusos időszakban.