„Nem csak egy kórus, életforma volt” – Negyvenéves a Regős Vokál

1

Hosszú évek után januárban ismét összeállt egy koncert erejéig a Regős Vokál. A koncert apropója egyrészt a formáció alapításának negyvenedik évfordulója volt, másrészt pedig az a tény, hogy Regős Zsolt betöltötte hetvenedik életévét (nem szorosan tartozik a témához, de az általa vezetett Fráter Kórus is ünnepelt, ők harminc évvel ezelőtt jöttek létre – a szerző).  A legendás kórus a miskolci városháza dísztermében közel három órás műsort adott telt ház előtt, de talán ez a kifejezés nem is pontos, hiszen sokan a teremben, de még annak előterében is állva hallgatták a dalokat. Sőt, a közönség nem is nagyon akarta őket elengedni, még a ráadás dalok után sem.

Hogy mitől ilyen népszerű mindmáig a néger spirituálékat, Continental Singers dalokat és jazz vokált éneklő formáció arról Regős Zsolttal, zenei vezetővel, karnaggyal, pedagógussal, a kórus alapítójával és Kaulics-Nagy Zsófiával, a Miskolci Szimfonikus Zenekar első hegedűsével, a Regős Vokál egyik alapító tagjával beszélgettünk.

Spirinek indult, Regős Vokál lett

- Maga a formáció 1983-ban született, valóban az én kezdeményezésemre, azután, hogy a Minorita-templomban hallottam énekelni az amerikai Continental Singers csapatot. Ezt követően nekem bevésődött, hogy ezt mi is meg tudnánk itt csinálni Miskolcon, így tagokat kezdtem toborozni a Konziban, ahol korrepetitorként és zenetörténet tanárként dolgoztam (ez ma a Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium). Hat-hét fővel kezdtünk, és bár a szólamok már ekkor megvoltak, így a vegyeskari hangzás is rendelkezésre állt, de kevesen voltunk, ezért toborozni kezdtünk, és a sors úgy hozta, hogy leginkább a Földes Ferenc Gimnázium fiai hallották mega hívást – eleveníti fel a kezdeteket Regős Zsolt.

Néhány hónap múlva már 15-17 fiatal gyakorolt együtt a Zenepalota a földszintjén, a néhai KISZ-klubban – ezt már Kaulics-Nagy Zsófia teszi hozzá, aki felelevenítette azt is, először csak Spirinek nevezték magukat, csak később lett a nevük Regős Vokál. Az első koncertjeiket már az alakulás évében megtartották, mivel – meséli Regős Zsolt – azt már az elején leszögezte a fiatalok előtt, hogy ha már együtt énekelnek, akkor az érdemesebb közönség előtt tenni. A formáció rövid idő alatt sikeres lett: hazánk számos városában és külföldön is komoly sikereket aratott különböző versenyeken, fesztiválokon.

- A társaság nagy része római katolikus és mivel akkoriban még ezzel vigyázni kellett, mi angol nyelven valottuk meg a hitünket. Kicsit erre is eszköz volt az éneklés – mondja el Regős Zsolt, majd ezután Zsófiával együtt néhány, ma már vicces történetet is elmesélnek. Például arról, hogy hogyan figyelték meg őket Grúziai fellépésük alatt, melyet egyébként TÜSZI, vagyis a Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda (a szervezet égisze alatt működtek, sőt az egyébként menedzselte is őket) intézett számukra, meg arról, hogy sikereik miatt annak ellenére is megkapták a Szocialista Kultúráért Érdemrendet, hogy a rendszer szemét azért csípte az, amit énekelnek.

Számos hazai és külföldi fellépésük között részt vettek például a Tamperei Világ Vokál Versenyen, sőt elhozták onnan az első helyet is, részt vettek Juhász Előd műsorában, a Zenebutikban, és a Csillag születik produkcióban is. Sőt egy karácsonyi kazettát és egy jazz vokál tematikájú CD-t is kiadtak. Fellépéseik, közös táboraik viszont nemcsak az éneklés miatt, de az összekovácsolódott jó közösség miatt is életre szóló emlékek lettek - részletezi Kaulics-Nagy Zsófia és Regős Zsolt.

Zene és közösség

„Az első és a legfontosabb természetesen a zene kiváló minősége volt, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a vokál tagjai többnyire 16-17 éves fiatalok voltak, akik együtt élték meg a kamaszkort, és itt, a kórusban senki nem kallódott el. Így nem csoda, ha ezek az emlékek annyira összekötötték őket, hogy együtt kívántak maradni. Továbbtanulás előtt sokan azért jelölték meg első helyen a Miskolci Egyetemet, hogy továbbra is a Regős Vokálban énekelhessenek, de olyanok is voltak, akik távoli egyetemekről jártak vissza a fellépésekre” – emlékezik vissza Regős Zsolt.

Majd ismét sztorik kerülnek elő balatoni táborokról, stoppolásról, koncerte való készülésről például egy elhagyott ordacsehi plébánián. És persze éneklésről – szervezett és spontán koncertekről. „A szervezett koncert nagyon jó, de ezek a spontán éneklések mindig hoztak valami újdonságot. Énekeltünk mi vonaton, hajón, kisvárosi tereken, fővárosi utcákon. Volt, ahol nagyon jól fogadták, megtapsoltak minket és volt, ahol kevésbé jól, ott csendben arrébb álltunk” – meséli Regős Zsolt.

- Ez nem csak egy kórus volt, hanem életforma. Éveken keresztül közösen szilvesztereztünk, összejártak a családok is, sőt egymás esküvőin is kötelező volt énekelni. Megjegyzem, nekem még a sajátomon is – teszi hozzá nosztalgiázva Kaulics-Nagy Zsófia.

A Regős Vokál végül a kétezres évek elején fejezte be aktív éveit, egyrészt mert – mint azt Regős Zsolt elmondja – annyi színházi munkája lett, hogy nem maradt szabadideje, másrészt pedig azért, mert a tagok felnőttek, családot alapítottak, nagyon sokan el is hagyták a várost. Manapság már ritkábban, de azért négy-öt évente találkoznak, és ha már együtt vannak, énekelnek is. A mostani koncert azonban más volt, mint a korábbi találkozók több szempontból is.

- A vokál és karnagyunk, Regős Zsolt kerek évfordulóját is mindenképpen szerettük volna méltóképpen megünnepelni. Emellett sajnos volt egy másik, szomorú apropó is: 2019 és 2020 között négy tagunkat veszítettük el, ami nagyon megrázta a közösséget. Egyikük a halála előtt nagyon szorgalmazta volna azt, hogy gyakrabban jöjjünk össze, és mikor őket elvesztettük, akkor jöttünk csak rá, valójában mennyire fontos ez mindenkinek – mondja Kaulics-Nagy Zsófia, hozzátéve: a januári koncerten egy dallal emlékeztek rájuk, és egy másikkal azokra a gyermekekre, akiket a Regős Vokál tagjai veszítettek el, mert sajnos ilyen is történt.

A 40 éves jubileum alkalmából adott koncert a városháza dísztermében:

Nincs utódja, de emlékeznek rá

 A jubileumi koncertnek ez kétségtelenül a mélypontja volt, maga a program azonban nem volt szomorú, már csak a rengeteg vicces sztori, anekdota és az újból együtt éneklő társaság örömzenéje miatt sem. Regős Zsolt elmondása szerint a dalokat az általa összeállított listából közösen, online csoportjukon keresztül állították össze, és bár csak egyszer próbáltak közösen (fele annak is inkább nosztalgiázás volt), még ennyi év után is érezték egymást, kiválóan énekeltek együtt. „Én inkább azért aggódtam, hogy bírja a hangjuk, ugyanis, ha annak, aki nem rendszeresen énekel, egy ilyen háromórás koncert extrém módon megterhelhette volna a hangszálait” – teszi hozzá.

A karnagy végül hozzátette, a Regős Vokálnak jelenleg nincsen utódja, de azért a mai napig is sokan emlékeznek rá. „Vagy három éve az utcán állított meg egy ismerősöm, hogy nem tudnék-e adni egyet a karácsonyi kazettánkból, mert a gyereke ronggyá hallgatta, annyira szereti, pedig már régen felnőtt. Ekkor digitalizáltam a kazettát és egy részét feltöltöttem a Youtube-ra. De sokan emlékeznek még a mai napig az általunk életre hívott Vokál Hétvégékre is, melyekből négyet rendeztünk meg a városháza régi udvarán. Ezekre olyan együttesek fogadták el a meghívásunkat, mint a Four Fathers, vagy a Cotton Club Singers” – zárja gondolatait Regős Zsolt. Végül közösen fejezik ki reményüket, hogy a következő Regős Vokál koncertre talán nem is kell olyan sokat várni, szeretnék ugyanis, ha ismét rendszeresen együtt énekelhetnének, örömzenéjüket pedig újra hallhatná a zeneszerető közönség.