Növelni kell az óvodapedagógusok megbecsültségét
A II. Rákóczi Ferenc könyvtárban szerdán megrendezett konferencián „Beszéljük meg! Cselekedjünk! - társadalmi egyeztetés és segítségnyújtás a felnövekvő generációk jövője érdekében” cím alatt áttekintették az óvodák aktuális helyzetét, a szakemberek által látott problémákat és megoldási lehetőségeket kerestek.
Az ország több településén korábban megtartott szakmai fórumok tapasztalatairól Fábián Katalin a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület elnöke beszélt. Elmondta, az egyesületet miskolci óvónők kezdeményezésére hozták létre, a miskolci cégbíróság jegyezte be 35 évvel ezelőtt, azóta folyamatosan működnek és ezer szállal kötődnek a városhoz. A konferenciát Uniós pályázati támogatásból szervezték meg, amelyet tizenöt fórum előzött meg az országban.
- Különösen odafigyeltünk a hátrányos helyzetű régiókra, benne a mi vármegyénkre, ahol súlyos gondok vannak. Ezeknek a fórumoknak a tapasztalatait összegezzük most a konferencián, miközben szakmai előadásokat is meghallgatunk, amelyek egyben továbbképzésnek is felfoghatók a résztvevő kollégák számára – emelte ki. Hozzátette, a továbbképzési rendszerrel is gondjaik vannak, megítélésük szerint alig-alig működik. Óriási gond az egész szakterületen az alulfinanszírozottság és az alacsony bérek. Fizetős továbbképzésen eleve csak kevesen tudnak részt venni. A konferencia előadásai ingyenesek és szakmailag magas színvonalúak, ezekből tájékozódni tudnak és fel tudják majd az ismereteket használni a munkájukban.
Rámutatott, az óvodák több mint ötven százaléka kistelepüléseken működik, amelyekben egyre kevesebb a szakképzett óvónő. A kormányzat ezt a hiányt egy jogszabályváltozással kívánja rendezni, amely lehetővé tette, hogy szakképzettség nélkül is lehessen a gyerekekkel dolgozni, ezt az egyesület és a szakma azonban zsákutcának, sőt, károsnak tartja. A jó megoldás az óvodapedagógusok képzése és anyagi megbecsülése lenne, amely vonzóbbá tenné a szakmát.
- Vannak javaslataink, hogy lehetne ezen változtatni, ezeket mi eltudjuk mondani, de a változást nem mi idézhetjük elő. Csak reméljük, hogy meghallgatják a véleményünket a döntéshozók.
Fábián Katalin a fórumokról szólva elmondta, tizenötöt szerveztek Pécstől Szegedig, ezekből mindössze kettő volt a fővárosban, mert főleg a vidék szorul segítségre. Budapest még könnyebben tud segíteni az intézményeinek, hiszen a bevételei is mások, mint bárhol egy vidéki-, főleg kistelepülésnek.
A szerdai miskolci konferencia egyik célja az, hogy az előadásokkal segítse az óvodapedagógusokat a munkájukban. Ezekben a kisgyerekek élethelyzeteit, sajátos nevelési igényeit és módjait vették górcső alá. Bíró Gyula címzetes egyetemi docens, a GFE Szarvasi Gyakorlóintézmény, GFE PK Gyermeknevelési és Módszertani Tanszékről például az „Értékek és kritikus pontok az óvodapedagógiában” témában tartott előadást, az „Ovisból iskolás, avagy lehetne könnyebb az az „iskolatáska”?!” kérdését pedig Golyán Szilvia az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kara Neveléstudományi Tanszékének egyetemi docense járta körül. Szentirmai László címzetes egyetemi docens, a sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetemről arról beszélt, hogy „Művészet nélkül nem folyhat egészséges emberépítés - ezt az óvodában kell elkezdeni!”
Az egyesület elnöke hangsúlyozta, amint lezajlottak a fórumok és ez a miskolci konferencia is, lesz egy záró esemény Budapesten, ahol mindazt a tapasztalatot összegzik, amit egymásnak átadtak a szakemberek, és készül egy javaslat is az illetékes minisztérium számára, amelyet írásban beküldenek.
Kérdésre válaszolva említett néhány példát a készülő javaslatokból, észrevételekből:
- Javítani kell az intézmények és a szakemberek anyagi helyzetén, hiszen csökkentek az állami normatívák, miközben az önkormányzatok bevételei is alacsonyak. Ezekből nem elvenni, hanem hozzátenni kellene. Javasoljuk azt is, hogy vonják vissza a rendelkezést, hogy hat évesen kötelező elhagyni az óvodát, ennek eldöntését, hogy iskolaérett-e a gyermek, bízzák újra az óvodapedagógusokra. Amely gyerek nem iskolaérett hat évesen, az könnyen kudarcokkal kezdi az iskolát, amelyek meghatározhatják az iskoláséveket. És kiket érint ez is a leginkább? Az eleve hátrányos helyzetben élőket, a kistérségi intézményeket, a roma származású gyerekeket. De roma vagy nem roma, minden gyereket érint. Aki kudarccal kezd, az sajnos úgy is fog végig menni az iskolán. A statisztikákból tudjuk, hogy a bukások száma évről évre nő. A két dolog között van összefüggés – világított rá Fábián Katalin.
