A könyv budapesti bemutatóján a szerző az olvasók előtt egy palack fehérbort kapott ajándékba Sebestyén Ilonától, a Nap Kiadó igazgatójától, a címkén ezzel a felirattal: A Nap bora, a Nap ünnepeltje: Lukács Sándor 75.

-Eddig a vörösbort, de mostanában inkább a fehérbort részesítem előnyben. Köszönöm Sebestyén Ilonának a figyelmességet, de még inkább azt, hogy az új kötetemet kiadta, és éppen születésnapomra – ezekkel a szavakkal fogadta a folyékony ajándékot, majd így folytatta: - Ez a tizedik, de a kiadónál a hetedik, ami számomra a bizalom jele, annak, hogy ezek a versek is remélhetőleg sikeresen találnak majd utat az olvasókhoz, akárcsak az előzőek.

- Versei a pandémia csendességében születtek. Milyen volt ebben a hosszú, szokatlan csendben alkotni?
- A karantén alatt a jóval kevesebb színházi munkám mellett bőven jutott idő az elmélyülésre, az alkotásra, az írásra, de ez nem azt jelentette, hogy minden nap tollat ragadtam. Természetesen sokat olvastam is, sétáltam, kirándultam a feleségemmel, és unokáztam, mert éppen ebben az időszakban született meg Leó kisunokám, a Játssz és álmodj! című versem ihletője, amely nagy örömömre helyet kapott a kötetben.

- Más is helyet kapott benne...
- Egy CD még, amin a könyvben szereplő verseimet mondom el. Érdekes volt a feladat, hiszen általában mások verseit adtam, illetve adom elő színpadon vagy kamerák előtt.

- Mindig is híres volt szép beszédéről.
- Köszönöm a szép szavakat, de vallom, hogy nem szépen, inkább kifejezően és érthetően kell beszélni, verset mondani, a hadarást, a motyogást mindenképp száműzni kell. A beszédre nagyon oda kell figyelnie a színésznek, hogy természetesnek tűnjön. A mi időnkben a főiskolán olyan nagyságok tanították a szép beszédet, mint Sulyok Mária, Gáti József, Básti Lajos és Montágh Imre.

- Miskolcon született, miként gondol vissza szeretett városára?
- Sajnos csak ritkán jutok el Miskolcra, de annál gyakrabban álmodok róla, például a Sötétkapuról és a Villanyrendőrről… Szerencsére néha meghívnak fellépni a városba, önálló esteket tartani, és olyankor mindig örömmel megyek! Jó látni azt a dinamikus fejlődést, amit gyermekkoromban elképzelni se tudtam volna. Amikor hazalátogatok a rokonsághoz, sose hagyom ki gyerekkori színhelyeimet, a Győri kaput és a Földes gimnáziumot, ahová két évig jártam, mert tizenhat éves koromban Budapestre kerültem…

- Hogyan töltötte a születésnapját, és hogyan telik a nyár?
- Sokat unokázunk a feleségemmel, és nemrég külföldön nyaraltunk, de több napig Szarvason is pihentünk. A születésnapomat szűk családi körben töltöttem, majd újra útra keltünk külföldre, mert nem árt még egy kis nyaralás. Rám fér a pihenés, mert hamarosan kezdődik a munka a Vígben.

Lukács Sándor végezetül e hasábokon üdvözli a miskolciakat, akiknek a nevében, úgy gondoljuk, mi is köszönthetjük őt „félkerek” születésnapján, s azt kívánjuk, még nagyon sokáig játsszon a színpadon - és unokáival…