Eleinte csak játéknak indult – írják –, komolyra 1909 őszén vált, amikor a vasgyári fiatalokban megszületett az elhatározás, hogy szervezett keretek között és egy miniszterileg jóváhagyott, alapszabályok szerint működő sportegyesületet hozzanak létre. December 8-án egy öttagú bizottság (Ihring Antal, Waisz Árpád, Petrich Andor, Pavlánszky Károly, Soltiszek Árpád) felkereste korábbi tanítójukat, Vanger Vilmost és kérték, hogy segítsen a terveik megvalósításában. A nagy tekintélyű tanító elvállalta az alakítandó egyesület elnöki tisztségét. 1910. január harmadik hetében a belügyminiszter arról értesített Vanger Vilmost, hogy a vasgyári sportegyesület működését engedélyezi, az alakuló közgyűlés időpontjául február 6-át jelölte ki.
1910. február 6-án a vasgyári munkásétteremben a hetven fős tagság (zömében a DIK és a DVLI csapatainak tagjai) részvételével megtartott alakuló ülésen a jelenlévők egyhangúan elfogadták a javaslatot, hogy a megalakuló egyesület a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre nevet veszi fel, és azt is, hogy a csapat színe piros-fehér lesz. Ezzel létrejött a DVTK, amely immáron jogilag is megfelelt minden szabálynak.
A DVTK-t kezdetben csak a labdarúgás jelentette, majd sorban csatlakoztak a különféle sportágak a klubhoz, amelyek kivétel nélkül tovább színesítették az egyesületet. A rendszerváltást követően szakosztályokra hullott a Diósgyőr, amely napjainkban ismét lépésről lépésre építkezve válik Északkelet-Magyarország vezető - ezzel együtt hazánk egyik legnagyobb - klubjává, ahol a hagyományoknak megfelelően jelenleg 26 sportág várja a sportolni és szurkolni vágyó fiatalokat és idősebbeket egyaránt.
Mint fogalmaznak: nagyszerű 114 év áll a hátunk mögött, és bízhatunk a jövőben is. A klub gazdasági háttere stabil, az infrastruktúra az elmúlt években fantasztikus ütemben fejlődött, kiemelt sportegyesület, és kiemelt futballakadémia lettünk. Talán ma már elmondhatjuk azt, hogy a DVTK alapítói büszkék lennének arra, hogy az elmúlt évtizedek klubvezetői, sportolói és szurkolói közösen hová jutottak el. Mert mindannyian tudjuk az indulónkból, hogy: „Együtt vagyunk, győzni fogunk!”
A klub visszaemlékezése ITT olvasható.
