1

– A mai napot szokás a nemzeti összetartozás napjának nevezni, hogy valamilyen pozitívumot is hordozzon magában, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy június negyedike valójában egy gyásznap – kezdte beszédét Badány Lajos. Az alpolgármester emlékeztetett: immár százkét év telt el a békediktátum aláírása óta, amely azóta is mérgezi az egykor szebb életű kárpát-medencei népek életét:

„Szétverték azt a tökéletes gazdasági-földrajzi egységet, amely a kor fejlődési ütemét tekintve Magyarországot Európa vezető nagyhatalmai közé emelhette volna.”

A városvezető szerint ki kell mondanunk, hogy Trianon egyetlen célja a pusztítás volt. – Magyarországot megfosztották erőforrásaitól, szétszabdalták szerves gazdasági egységét, a megszálló hadak teljesen kifosztották, háborús jóvátétel megfizetésére kötelezték, és elszakított nemzetrészei brutális elnyomatásban részesültek – húzta alá Badány, majd felhívta a figyelmet:

„A nemzetet lélekben mégsem sikerült megtörni, és másfél évtized múlva a megcsonkított Magyarország elképesztő gazdasági és kulturális fejlődést produkált.”

A rendezvényen a történelmi egyházak helyi képviselői között áldást mondott: Juhász Ferenc pasztorális helynök-esperes, a Mindszenti Római Katolikus Templom plébánosa; Buday Barnabás evangélikus lelkész, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese; Szabó Sándor, a Belvárosi Református Templom lelkésze; továbbá Boronkai József, az avasdéli Isteni Ige Templom görögkatolikus parókusa. 

A II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója felidézte: tizenkét éve annak, hogy a Magyar Országgyűlés június negyedikét a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította. Eszerint az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján tartott első ilyen nappal a jogalkotó szándéka az volt, hogy a trauma elgyászolása mellett a magyar nemzet összetartozását is megünnepelhessük. Varga Gábor úgy vélekedett, az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések a miénken kívül a szomszédos népek történelmét és politikáját is meghatározzák mindmáig, éppen ezért az újkori magyar történelem legvitatottabb történéseként kell kezelnünk.

Az intézményvezető végül rámutatott: az elcsatolással a lakosságon, a gyár- és faiparon és a vasúthálózaton kívül elvesztette kulturális intézményrendszerének jelentős részét is – számos író, költő, képzőművész, könyvtár, múzeum, színház, koncertterem, közgyűjtemény és közművelődési szakember szorult az államhatárokon túlra számvetése alapján.

A népkerti Országzászlónál tartott megemlékezés a városi önkormányzat, a megyei kormányhivatal, a Velünk a Város frakció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, a Herman Ottó Múzeum, a Magyar Cserkészszövetség, a Történelmi Vitézi Rend, a Magyar Történelmi Nemzetőrség, valamint a Vitézi Rend Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Törzskapitánysága koszorúinak elhelyezésével zárult.