Ugrás a tartalomra

„A vadmentés iszonyú nehéz és bonyolult feladat”

Kujan István
Utoljára módosítva
2021. november 04. csütörtök 09:33
Az állatvédők, állatbarátok között nagy felháborodást váltott ki, hogy a hétvégén kilőtték a Miskolcra betévedt dámszarvasbikát. A lapunk által megkeresett vadászati szakember azonban nyugalomra int, véleménye szerint vélhetően a vad szempontjából is a jó döntést hozták meg.
Dámszarvas járt a Kis-Hunyadon vasárnap reggel.

„A kilövés egy kényelmi megoldás volt, ez az állat élhetett volna vígan, felháborít, hogy megölték! És ezután ki akarja majd megint felhívni egy hasonló esetben a 112-t? Senki! Inkább adunk 50 százalék esélyt a túlélésre az állatnak, aki senkire nem mutatott veszélyeztető magatartást.”

„<<Talán>> elég lett volna csak elkábítani...”

„Remélhetően a vadásztársaság most már felkészül az altatólövedékkel, hiszen a Bükk lábánál ez alap.”

„Felháborító, hogy kilőtték a Szentpéteri kapui temetőben, pedig senkinek nem ártott ez a szép szarvas! Szabad utat engedhettek volna, megvolt rá a lehetősége.”

Ilyen, és ehhez hasonló vélemények, kommentárok tucatjai érkeztek az esetről készült cikkeinkhez a közösségi oldalon. Voltak, akik jóval keményebben fogalmaztak, olyat azonban elvétve találtunk, amiben a kilövés mellett kardoskodott volna valaki.

Az eset körülményeinek pontos rekonstruálására szerettük volna felkérni a kilövésben részt vevő hivatásos vadászt, őt azonban azóta sem tudtuk elérni, telefonját kikapcsolva tartja három napja.

Amit tudunk: A Miskolci Önkormányzati Rendészet jelzése alapján a megyei kormányhivatal Vadászati- és Halászati Főosztályának illetékes munkatársát telefonon értesítették a szarvas megjelenéséről, aki a rendészeket a rendőrséghez irányította. Ők járőröket küldtek ki, akik kiérkezve biztosították a helyszínt, majd értesítették a területileg illetékes vadásztársaságot a veszélyes vad kilövéséről. A hivatásos vadász a helyszínen – a rendőrségi ügyeletes tiszt parancsára – a veszélyesnek ítélt vadat kilőtte. Ebben az esetben tehát a rendőrség döntött a kilövésről, a területileg illetékes vadásztársaság bevonásával. Minden esetben egyébként ez a hivatalos eljárási rend.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996-os törvény is kimondja egyébként, hogy vadászni belterületen tilos, ezért a jogszabály nem is terjed ki a belterületen megjelenő vad elejtésére, azt a fegyverekről és lőszerekről szóló kormányrendelet szabályozza. Ennek az egyik bekezdése alapján a helyileg illetékes rendőrség engedélye kell a kárt okozó vad kilövéséhez.

A lapunk által megkeresett „külsős” szakértő is arra hívta fel elsősorban a figyelmet, hogy egy állat altatólövedékkel való elkábítása nem olyan egyszerű feladat, ahogy azt a tévében sokszor mutatják; ez egy sokkal összetettebb folyamat – hívta fel a figyelmet Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa.

Egyrészt az országban kevés személynek van arra jogosultsága, hogy vadállatok elkábítására használható altatószert szerezzen be és alkalmazzon. A következő probléma a dózis meghatározása.

– Egy állatkertben sokkal egyszerűbb például egy fogvizsgálat miatt elaltatni egy oroszlánt, hiszen pontosan ismerik az állat kondícióját: korát, vagy hogy hány kilogrammot nyom. Itt maximum becsülni lehetett a szarvas súlyát, de arról nem lehettek információk, hogy van-e valami baja, betegsége a szarvasnak, milyenek az életfunkciói, nincs-e belső vérzése mondjuk egy gázolás miatt – sorolta Földvári Attila.

Hozzátette, jó eséllyel több órát kellett volna várni az altatást elvégző szakember megérkezéséig is. Feltételezi, hogy az illetékes vadász arra jutott: a hosszú várakozási idő és a temetőben tartózkodó embertömeg miatt a dámszarvasbikát elkábítani nem lehet, és az altatólövedékes megoldás sok kockázatot rejt magában: ha a vad megijed, menekülés közben akár fel is lökhetett volna bárkit. Az élvefogó csapdával történő befogás pedig csak napok alatt hozhat eredményt, és ez sem biztos.

Ráadásul – vélekedett a szakember – az altatás a vad számára egy komoly stressz, bármennyire is furán hangzik: ha sikerülne is befogni, elaltatni, elszállítani, akkor utána lehet, hogy komplikációk lépnek fel. Emellett a vadállatok nincsenek hozzászokva az emberhez, tartanak tőle, menekülnek előle (ezért is kérdés, milyen okból tűrte az adott dámbika a tömeget). Ha szűk helyre kerülnek, rúgkapálnak, szétverhetik magukat a ketrecen vagy a láda falán.

– A vadmentés iszonyú nehéz és bonyolult feladat. Megértem persze, hogy aki a Bambit látja a szarvasban, annak másként csapódik ez le, de hasonló esetben a lehető leggyorsabb, mindenki számára a lehető legkevesebb problémával, stresszel járó megoldást kell választani. És ez a rendőrség és a hivatásos vadász megítélése szerint – amelyet osztok az ismert információkat tükrében – a vad elejtése volt – mutatott rá.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!