„A vadmentés iszonyú nehéz és bonyolult feladat”

„A kilövés egy kényelmi megoldás volt, ez az állat élhetett volna vígan, felháborít, hogy megölték! És ezután ki akarja majd megint felhívni egy hasonló esetben a 112-t? Senki! Inkább adunk 50 százalék esélyt a túlélésre az állatnak, aki senkire nem mutatott veszélyeztető magatartást.”

„<<Talán>> elég lett volna csak elkábítani...”

„Remélhetően a vadásztársaság most már felkészül az altatólövedékkel, hiszen a Bükk lábánál ez alap.”

„Felháborító, hogy kilőtték a Szentpéteri kapui temetőben, pedig senkinek nem ártott ez a szép szarvas! Szabad utat engedhettek volna, megvolt rá a lehetősége.”

Ilyen, és ehhez hasonló vélemények, kommentárok tucatjai érkeztek az esetről készült cikkeinkhez a közösségi oldalon. Voltak, akik jóval keményebben fogalmaztak, olyat azonban elvétve találtunk, amiben a kilövés mellett kardoskodott volna valaki.

Az eset körülményeinek pontos rekonstruálására szerettük volna felkérni a kilövésben részt vevő hivatásos vadászt, őt azonban azóta sem tudtuk elérni, telefonját kikapcsolva tartja három napja.

Amit tudunk: A Miskolci Önkormányzati Rendészet jelzése alapján a megyei kormányhivatal Vadászati- és Halászati Főosztályának illetékes munkatársát telefonon értesítették a szarvas megjelenéséről, aki a rendészeket a rendőrséghez irányította. Ők járőröket küldtek ki, akik kiérkezve biztosították a helyszínt, majd értesítették a területileg illetékes vadásztársaságot a veszélyes vad kilövéséről. A hivatásos vadász a helyszínen – a rendőrségi ügyeletes tiszt parancsára – a veszélyesnek ítélt vadat kilőtte. Ebben az esetben tehát a rendőrség döntött a kilövésről, a területileg illetékes vadásztársaság bevonásával. Minden esetben egyébként ez a hivatalos eljárási rend.

A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996-os törvény is kimondja egyébként, hogy vadászni belterületen tilos, ezért a jogszabály nem is terjed ki a belterületen megjelenő vad elejtésére, azt a fegyverekről és lőszerekről szóló kormányrendelet szabályozza. Ennek az egyik bekezdése alapján a helyileg illetékes rendőrség engedélye kell a kárt okozó vad kilövéséhez.

A lapunk által megkeresett „külsős” szakértő is arra hívta fel elsősorban a figyelmet, hogy egy állat altatólövedékkel való elkábítása nem olyan egyszerű feladat, ahogy azt a tévében sokszor mutatják; ez egy sokkal összetettebb folyamat – hívta fel a figyelmet Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa.

Egyrészt az országban kevés személynek van arra jogosultsága, hogy vadállatok elkábítására használható altatószert szerezzen be és alkalmazzon. A következő probléma a dózis meghatározása.

– Egy állatkertben sokkal egyszerűbb például egy fogvizsgálat miatt elaltatni egy oroszlánt, hiszen pontosan ismerik az állat kondícióját: korát, vagy hogy hány kilogrammot nyom. Itt maximum becsülni lehetett a szarvas súlyát, de arról nem lehettek információk, hogy van-e valami baja, betegsége a szarvasnak, milyenek az életfunkciói, nincs-e belső vérzése mondjuk egy gázolás miatt – sorolta Földvári Attila.

Hozzátette, jó eséllyel több órát kellett volna várni az altatást elvégző szakember megérkezéséig is. Feltételezi, hogy az illetékes vadász arra jutott: a hosszú várakozási idő és a temetőben tartózkodó embertömeg miatt a dámszarvasbikát elkábítani nem lehet, és az altatólövedékes megoldás sok kockázatot rejt magában: ha a vad megijed, menekülés közben akár fel is lökhetett volna bárkit. Az élvefogó csapdával történő befogás pedig csak napok alatt hozhat eredményt, és ez sem biztos.

Ráadásul – vélekedett a szakember – az altatás a vad számára egy komoly stressz, bármennyire is furán hangzik: ha sikerülne is befogni, elaltatni, elszállítani, akkor utána lehet, hogy komplikációk lépnek fel. Emellett a vadállatok nincsenek hozzászokva az emberhez, tartanak tőle, menekülnek előle (ezért is kérdés, milyen okból tűrte az adott dámbika a tömeget). Ha szűk helyre kerülnek, rúgkapálnak, szétverhetik magukat a ketrecen vagy a láda falán.

– A vadmentés iszonyú nehéz és bonyolult feladat. Megértem persze, hogy aki a Bambit látja a szarvasban, annak másként csapódik ez le, de hasonló esetben a lehető leggyorsabb, mindenki számára a lehető legkevesebb problémával, stresszel járó megoldást kell választani. És ez a rendőrség és a hivatásos vadász megítélése szerint – amelyet osztok az ismert információkat tükrében – a vad elejtése volt – mutatott rá.