Elementáris erejű, mellkast döngető, rendkívül szenvedélyes alkotás. A kiváló
rendezés úgy teszi modernné Shakespeare remekművét, hogy közben mégis
megmaradnak a fontos és klasszikus motívumok. A népes szereplőgárdán belül
mindegyik színész kiválóan alakít, de a Görög László-Simon Zoltán fővonal páratlan.
Külön-külön is óriási egyéniségek a színpadon, a közös jelenetek pedig felérnek egy
színházélmény ritkasággal. A második felvonásban a tárgyalás és a megkeresztelés
jelenete annyira szuggesztív, Görög László olyan hitelesen adja vissza a megalázott
zsidó karakterét, hogy nem volt kérdés: jár neki a Gábor Miklós-díj. Az utolsó jelenet,
ahogyan Antonio megsajnálja, sír, majd a kipáját a földről visszaadja, de Shylock csak
felteszi, megrázza magát és továbbmegy, alighanem minden idők egyik legjobb
színházi záróképe, melyhez természetesen a kiváló élő zene is nagyban hozzájárul.
Mohácsi János és fivére remek érzékenységgel nyúlt a gyűlölet témájához, nem
bántva, de a figyelmet felhívva. Bravo!