Az egyházi hagyomány szerint vízkeresztkor arra emlékezünk, hogy a napkeleti bölcsek meglátogatták az újszülött Jézust. Emellett Isten fiának későbbi, a Jordán folyóban történt megkeresztelkedése, illetve első csodatétele, a víz borrá változtatása előtt is ezen a napon tisztelgünk.

Érdekes egyébként, hogy a nyugati és a keleti kereszténység némileg eltér egymástól az ünnep tekintetében. Előbbi hívőknél a napkeleti bölcsek látogatása a hangsúlyosabb esemény, míg utóbbi esetben a keresztség a legfontosabb momentum. Emellett náluk nem január 6-án, hanem a Gergely-naptár értelmében január 19-én ünneplik a vízkeresztet.

Mindemellett időszakzáró ünnep is, hiszen az egyházi karácsonyi ünnepkör – ami advent első vasárnapjával vette kezdetét – ekkor zárul, akár csak a karácsonyi idő, amely karácsony előestéjétől a vízkeresztet követő első vasárnapig tart. Ezt követően új időszak indul, hiszen vízkereszt jelöli a farsang kezdetét is.

Számos népszokás is kapcsolódik az ünnephez, amelyek közül manapság már talán csak az él, hogy ezen a napon bontjuk le a karácsonyfát. Korábban néhol gyógyító hatásúnak vélt szenteltvizet vittek haza ilyenkor: megitatták vele az állatokat vagy magukra locsolták az emberek, hogy mindenkit elkerüljenek a betegségek. Emellett számos módon alkalmazták ekkor a szenteltvizet, különböző jótékony hatásokban reménykedve.

A házszentelés során felvésett betűk félreértéséből adódóan egy idő után elkezdték a napkeleti bölcsek nevének kezdőbetűivel „megszentelni” a házakat: CMB helyet lett GMB. Továbbá egy időben csillagéneket daloltak a három királynak beöltözött gyermekek. Ez volt a csillagozás vagy három király-járás.

Mindenesetre jó, ha észben tartjuk, hogy Miskolcon a karácsonyfákat a társasházi övezetben januári szombatonként, míg a családi házaknál a kommunális hulladék megszokott elszállítási napján viszik el.