Húsvéti üdvözlet!
Gyerekkorban két üdvözletet szoktunk kapni és küldeni. Egyet karácsonyra és egyet húsvétra. Karácsonykor mindig több volt az üzenetváltás, mint húsvétkor. Húsvéti üdvözletet valójában csak vallásos ismerőseinknek küldtünk, és tőlük is kaptunk. Mert hát mit is írhattak volna a Krisztus feltámadását ábrázoló üdvözlőlapra a nem vallásosak? Később nyuszi került a lapokra – így már mehetett mindenkinek. Amikor sajnáljuk, hogy Európa keresztény gyökerei eltűnnek, akkor ebben azért ott van a mi gyakorlatunk is.
Manapság gyakrabban emlegetjük ismét a keresztény Magyarországot. A kérdés már most az, hogy a keresztény Magyarország alatt keresztény eszmét, keresztény kultúrát értünk, vagy pedig az állítás egyfajta vallási meggyőződés kifejeződése is? Talán nem ünneprontás így a húsvéti gondolatok közé behozni ezt a dilemmámat. Mert ha a keresztény Magyarország csupán egyfajta kultúra, vagy kulturális színezet és nem hitvallás – akkor olyan az egész, mint amikor a gleccserekben több millió éves jégbezárt fosszíliát találnak, amit óvatosan kiemelnek és tovább hibernálnak mesterséges körülmények között. A gyönyörűséget ugyanis csak jégbezárt, szorító ölelés őrzi meg.
A húsvét ennek a fordítottja. A csoda, ahogy tavaszi olvadáskor élni kezd a világ. Krisztus feltámadása a halálból azt jelenti, hogy nem zárja magába sír, bár megölték ugyan, de feltámadt és él. Keresztény Magyarországról akkor beszélhetünk, ha nem zárkózunk magunkba, hiszünk a feltámadásban és engedjük kiolvadni szívünket.
