Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. A pünkösd szó a görög pentékoszté szóból ered, amelynek jelentése „ötvenedik”, mivel a Szentlélek kiáradása az apostolokra és a Boldogságos Szűz Máriára a Krisztus feltámadása utáni ötvenedik napon történt. A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten szent lelke, vagy más szóval szelleme, aki az Atyától és a Fiútól származik. A lélek és a szellem szavak ebben az esetben ugyanazt jelentik: a lélegzet, lehelet, vagy a szellő, szél fogalmak vannak e szavak eredete mögött. A lélek szót használjuk az emberi psziché megjelölésére is, de ebben az esetben nem ez a jelentés értendő.
A kiáradás eseményét az Apostolok cselekedetei második fejezetében olvashatjuk. A „pünkösd” elnevezés a szövegben a zsidó „sávuót” zarándokünnepre utal, ami a Sinai hegynél történt törvényadás eseményét ünnepli, amire sok, különböző anyanyelvű zsidó vagy a zsidó vallás iránt érdeklődő ember zarándokolt el Jeruzsálembe. A szöveg két jelenséget említ, amelyek a Szentlélek kiáradását kísérik: az egyik egy hang, mint valami erős szél zúgása, a másik pedig látható lángnyelvek, amelyek szétoszolva a jelenlévőkre ereszkedtek. Mindkét jelenség, a zúgás és a láng, az ószövetségi törvényadás eseményét idézi, ezzel a keresztény pünkösdnek a Sinai hegynél történt szövetségkötéshez való kapcsolatát jelzi.
A kiáradást követően mindazok, akikre a Szentlélek leszállt, elkezdenek beszélni, amit a hang hallatára összeverődő tömegben jelenlévők mind a saját anyanyelvükön értenek és ezt észlelve elcsodálkoznak. A bábeli zűrzavar visszafordítása történt. Ezután az apostolokkal Péter odaáll és megszólítja a jelenlévő zsidókat, hirdetve nekik a Názáreti Jézus feltámadását és Úrrá és Krisztussá való felmagasztaltatását. Mindazok, akik hittek neki – mintegy háromezren –, megkeresztelkednek.
Pünkösd ünnepén tehát nemcsak a Szentlélek kiáradására, hanem az annak következtében megvalósult eseményekre is emlékezünk. A Szentlélek kiáradásának legcsodálatosabb gyümölcse a megtérés. Azokat az embereket, akik kevesebb mint két hónappal azelőtt még azt kiáltozták, hogy „Keresztre vele!”, most szíven üti Péter tanúságtétele, és megkérdezik, hogy mit tegyenek. Péter azt feleli nekik, hogy térjenek meg, azaz változzanak meg gondolkodásukban. Ez számukra, ott és akkor az jelenti, hogy fogadják el a megbocsátó szeretetét annak, akinek korábban a kivégzését követelték.
Az ünnep egyik üzenete tehát lehet az számunkra, hogy mi is ismerjük fel Krisztust mindazokban, akiket lenéztünk, gyaláztunk, akikkel szemben igazságtalanok voltunk. Ismerjük fel a bábeli zűrzavarokat a saját életünkben, és hagyjuk, hogy ez szíven üssön minket. Pünkösd azt hirdeti nekünk, hogy van egy új szövetség a bárány vérében, ami visszafordítja Bábelt, és a megbocsátás lelkét árasztja a megtérő bűnösökre.
