Ugrás a tartalomra

Vélemény

Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. október 10. szombat 16:13
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. október 04. vasárnap 12:53
Egyre csípősebbek a reggelek. Ilyentájt dönti el mamám, ideje megkérni a vállalati szénutalványt. Csak lesz tél az idén is, tehát legalább harminc mázsa barnakő és hat zsák kukoricacsutka kell. Begyújtósnak. Ennyi jut a mázas szobai cserépkályhára, a fürdőszobai vízmelegítőre és a sparheltre. A városi gáznak csak fénye van, és sebesen pörgeti a mérőórát.
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. szeptember 26. szombat 13:04
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. szeptember 20. vasárnap 10:38
Hónapok óta rendezgetek a garázsomban. Selejtezek, szelektálok. Nicsak, évtizedek óta raktározok egy totál új Trabant dinamót és három kilincset. Hátha egyszer még jó lesz valaminek, valakinek. Majd hirtelen felindulásból döntök a sorsukról. A szívem szakad meg, amikor elnyeli a kuka.
Forrás
Nagy Attila
Utoljára módosítva
2020. szeptember 13. vasárnap 08:01
Olyan hajnali egy óra felé járhatott, amikor iszonyatos égzengés szakította meg az addig békés éjjel monotonitását. A dörgéseket kísérő villámok egyre gyakrabban vakuzták tele az eget, már-már nappalt teremtve az éjszakába.
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. szeptember 12. szombat 17:57
Forrás
Fedor Vilmos
Utoljára módosítva
2020. szeptember 05. szombat 16:08
„Túl sok az árnyék ebben a városban, ezért döntöttem úgy, hogy a fényről fogok írni. Miskolc ezernyi titkát csak elhullajtotta az emlékezet, hogy egyszer újra megtaláljuk őket. Amint felemeljük és markunkban tartjuk, máris fényesedni kezdenek” – írja Miért Miskolc? című kötetében Fedor Vilmos. A lokálpatrióta 63 válaszban indokolja meg, hogy miért szereti Miskolcot.
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. szeptember 05. szombat 12:16
Legalább havonta egyszer a hipós mosószappan mindent átható szagára ébredek. Nagyon nem lep meg, hiszen előző este nekem kell kikészíteni a hullámlemezes mángorlót.
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. augusztus 29. szombat 09:37
Tipikus egyszintes, gangos ház a miénk a miskolci Széchenyi utcán. Egyetlen komfortos lakással az utcafronton. Lent, fenn és a szuterénban csupa szobakonyhás bérlemény. Az emeleten és a földszinten komoran sötét, messziről bűzös, kétkabinos közös WC. Hagyományos szokásrenddel. Szántó István jegyzete.
Forrás
Szántó István
Utoljára módosítva
2020. augusztus 22. szombat 13:26
Az idő pénz. Sőt még annál is értékesebb. Mihelyst életünkben megkezdődik a visszaszámlálás, jólesik sáfárkodni a maradékkal. A kórházi intenzíven lemeztelenítenek, de az órámat nem adom. Pittyegnek a monitorok, de én inkább a karórám érces hangú, megnyugtató ketyegését hallgatom. Egy perc hatvan másodperc- ideális lazító, se több se kevesebb, pontosan annyi, mint az optimális pulzusszám, a normális szívverés. Mindig tudnunk kell, hányadán is állunk.