Nagy Imre 1956. október 24-e és november 4-e között állt a kormány élén. Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával, és azok családtagjaival a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én elhagyták a követséget, ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai Snagovban „házi őrizetbe”, fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel, koncepciós perekben több társával együtt halálra ítélték. Kivégzését éppen ötven évvel ezelőtt, 1958. június 16-án hajtották végre.Az '56-os mártírok holttesteinek kihantolása és azonosítása 1989 márciusában kezdődött meg, Nagy Imrének és társainak 1989. június 16-ai újratemetése a rendszerváltás jelképes eseménye lett. Nagy Imrét, Gimest, Losonczyt, Malétert és Szilágyit 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette az 1958-as vádak alól.