Muslicák a demizsonban címmel jelent meg az Észak-Keleti Átjáró Egyesület sorozatának első füzete. Az alkotópáros Kapusi Krisztián és Tokár Zsolt, akiket rokoni szálak is összefűznek.
Mint azt Kapusi Krisztián a rövid történetekkel kapcsolatban elárulta, unokatestvérével sokszor volt együtt gyermekkorában, ám ahogyan felnőttek, távolabb kerültek egymástól.
– A családi összejöveteleken minden alkalommal előkerülnek fényképek a gyermekkorunkból, amelyek felidézik azt az időszakot. Hamar rájöttünk, hogy ez nem csupán a mi családunkban van így, ezért úgy gondoltuk, az utókorra hagyjuk azokat az apró mozzanatokat, amelyek gyerekkorunkat idézték – emelte ki, hiszen mint mondta, mi magunk is történelmi figurák vagyunk.
Az emlékmorzsák különlegessége, hogy olyan történeteket mesélnek el a ’70-es, ’80-as évek miskolci életről, amelyek emlékei még ma is megtalálhatók ő esetükben, az Avason.
A füzetsorozat a 24 óra elnevezésű kutatási program része, hiszen az egyesület célja, hogy még az „utolsó órában”, de látható módon megörökítse a régi idők Miskolcát.
Balogh Attila, az egyesület tagja – aki a harmadik füzetet jegyzi majd, íróként – kiemelte, szeretnék, ha a város lakói akár versben, akár kisebb, hosszabb szövegben elmesélnék emlékeiket.
– A második füzet a Papírgyár környéki történeteket idézi majd fel, januárban tervezzük megjelentetni, majd elkészül a harmadik füzet is, de szeretnénk, ha a miskolciak megosztanák velünk emlékeiket a ’60-es, ’70-es, ’80-as évekből. A miskolciak így maguk írhatják meg a város történetét – mondta Balogh Attila.
Az átjáró egyesület tagja szeretnék, ha a város lakói visszaemlékeznének, fotókat küldenének, így egy különleges várostörténeti sorozata lehetne Miskolcnak, olyan történelem, amely alulnézetből mutatja meg a város hangulatát. A kutatások ugyanis azokra a privát, személyes emlékekre nem terjednek ki, amelyek minden bizonnyal ott lapulnak minden otthonban.
K. J.
fotó: Juhász Á.
Mint azt Kapusi Krisztián a rövid történetekkel kapcsolatban elárulta, unokatestvérével sokszor volt együtt gyermekkorában, ám ahogyan felnőttek, távolabb kerültek egymástól.
– A családi összejöveteleken minden alkalommal előkerülnek fényképek a gyermekkorunkból, amelyek felidézik azt az időszakot. Hamar rájöttünk, hogy ez nem csupán a mi családunkban van így, ezért úgy gondoltuk, az utókorra hagyjuk azokat az apró mozzanatokat, amelyek gyerekkorunkat idézték – emelte ki, hiszen mint mondta, mi magunk is történelmi figurák vagyunk.
Az emlékmorzsák különlegessége, hogy olyan történeteket mesélnek el a ’70-es, ’80-as évek miskolci életről, amelyek emlékei még ma is megtalálhatók ő esetükben, az Avason.
A füzetsorozat a 24 óra elnevezésű kutatási program része, hiszen az egyesület célja, hogy még az „utolsó órában”, de látható módon megörökítse a régi idők Miskolcát.
Balogh Attila, az egyesület tagja – aki a harmadik füzetet jegyzi majd, íróként – kiemelte, szeretnék, ha a város lakói akár versben, akár kisebb, hosszabb szövegben elmesélnék emlékeiket.
– A második füzet a Papírgyár környéki történeteket idézi majd fel, januárban tervezzük megjelentetni, majd elkészül a harmadik füzet is, de szeretnénk, ha a miskolciak megosztanák velünk emlékeiket a ’60-es, ’70-es, ’80-as évekből. A miskolciak így maguk írhatják meg a város történetét – mondta Balogh Attila.
Az átjáró egyesület tagja szeretnék, ha a város lakói visszaemlékeznének, fotókat küldenének, így egy különleges várostörténeti sorozata lehetne Miskolcnak, olyan történelem, amely alulnézetből mutatja meg a város hangulatát. A kutatások ugyanis azokra a privát, személyes emlékekre nem terjednek ki, amelyek minden bizonnyal ott lapulnak minden otthonban.
K. J.
fotó: Juhász Á.