Marika néni mindig szerette a kutyákat, de talán nem számított arra, hogy 98 évesen ismerkedik meg élete nagy kedvencével, Bóbitával. Két évvel ezelőtt találkoztak először Miskolcon, a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskolában, és a szombathelyi hölgy idén százévesen megint vállalta a hosszú utazást, hogy harmadszor is meglátogassa kedvencét. Bóbita nagyon kedves és okos, az alapítvány vakvezetőkutya-kiképzője, Királyné Barkóczi Emese arra is megtanította, hogy sok száz cédula közül ő válassza ki a tenyésztési programban született labrador kölykök neveit. Nem csoda, hogy mindenkit meghatott, hogy ilyen szépen egymásra talált az idős hölgy és a fiatal kutya.
Az első találkozás alkalmával Tretter Jenőné Marika néni éppen beszélgetett Emesével, amikor Bóbita egyszer csak megunta, hogy nem ő van a középpontban, és rámancsolt a vendégre, hogy „én is itt vagyok”. Marika néni azonnal jutalomfalatokkal kezdte kényeztetni, és ezt a jó szokását máig megtartotta. Lánya, Tretter Ildikó szerint innen indult a „szerelem”:
„Anyám a szobájában az ágya mellett lévő asztalon tartja Bóbita bekeretezett fényképét. Elalvás előtt mindig megnézegeti és akkor is, amikor felébred. Nem volt kérdés, hogy százévesen vállalni fogja az egynapos autós utazást.”

Különleges alkalom adódott ezúttal, hiszen Bóbita a születésnapját kedves barátjával ünnepelte. A közös ünneplés hihetetlen lelki megnyugvást, boldogságot jelentett Marika néninek.
Marika néni jól van, érdeklődő, és továbbra is imádja Bóbitát. Megtudtuk, hogy korábban az egészségügyben dolgozott, főnövér volt Szombathelyen. Máig önálló, szívesen készít süteményeket, a tésztát pedig nem géppel, hanem kézzel gyúrja.