A turini békeszerződést a Diósgyőri várban látta el kézjegyével Nagy Lajos királyunk. Az eredetileg Torinóban kötött békeszerződést, mely a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság között született, a magyarok legendás királya, a sok ország népének tiszteletét kivívó Nagy Lajos itt, e várfalak között látta el kézjegyével. Pompás öltözékű követek, szemet gyönyörködtető kincsek, és egy ajándékba hozott kölyökoroszlán hirdette Velence nagyságát és behódolását Nagy Lajos előtt. E különleges történelmi pillanatnak köszönhetően Diósgyőr vára felkerült a világtörténelem térképére.
Lajos király uralkodásának kezdeti éveitől érdekellentétben állt a Velencei Köztársasággal. Ennek oka az volt, hogy a velenceiek terjeszkedni akartak a dalmát partvidéken. Ugyanakkor a dalmát városok régi jó kapcsolatot ápoltak a magyar királyi udvarral. Érezvén a velencei fenyegetettséget, rendre a magyar királyhoz fordultak védelemért. Még Könyves Kálmán idején megtapasztalhatták, hogy a magyarok, miközben fennhatóságuk alá vonták a dalmát partvidéket, nem csorbították a dalmát városok önrendelkezési jogát. Így aztán, amint a velenceiek részéről katonai mozgásokat észleltek az Adrián, Lajos, több alkalommal is, kész volt seregével a segítségnyújtásra. Az első nagy hadjáratát 1357-ben kezdte meg, amikor Velence szárazföldi birtokait feldúlta és elfoglalta, de tengeri erőivel nem bírt. A dalmát városok fellázadtak Velence ellen, és megnyitották kapuikat a magyar hadak előtt, akik Zarát vissza is vették a velenceiektől 1357-ben. A hadjárat a zárai békével zárult, melynek értelmében a velenceiek lemondtak Dalmácia nagy részéről, ugyanakkor kereskedelmi jogaik nem sérültek a térségben.
A zárai békét azonban a velenceiek nem tartották be.
A magyar király, megértve a pápa kérését, Firenze és Pisa városokkal együtt fellépett a béke fenntartása érdekében, és kéthavi fegyverszünetet kötött azért, hogy a határigazító bizottságok dolgozhassanak. De míg Lajos tartotta magát a fegyverszünet szabályaihoz, addig Velence ezt az időt újabb fegyverkezésre fordította. És ekkor már a háború elkerülhetetlenné vált.
Nagy Lajos – elősegítendő a békét – levélben fordult szövetségeseihez, hogy mindaddig, amíg Velencével a békekötés nem történik meg, ne háborúzzanak egymással, hanem az ellentéteket békés úton oldják meg. Az oly régóta vágyva várt béke megkötésének helyszínéül az ellenfelek Turin városát jelölték meg. Itt történt meg a magyarok és a velenceiek békekötése is.
Velence két követét küldte Magyarországra, Dandolot és Fantinot, hogy jelen legyenek, midőn a király kézjegyével megerősíti a békeszerződést. November 26-án került sor erre, amikor is a velencei követeket a magyar urak népes hada fogadta. A velenceiek átadták ajándékaikat, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek voltak Remete Szent Pál ereklyéi, melyeket eddig Velencében őriztek. Hát így történt, hogy volt egy nap a Diósgyőri vár történetében, amikor egész Európa történelmére befolyással bíró esemény helyszíne volt.
Ha valaki Diósgyőrben jár, jusson eszébe, hogy a magyarok legendás királya, a sok ország népének tiszteletét kivívó Nagy Lajos, itt, e várfalak között látta el kézjegyével uralkodásának egyik kiemelkedő jelentőségű dokumentumát, mely arról is rendelkezett, hogy Velence főterén, a Szent Márk téren minden délben fel kell húzni az Anjou-liliomos lobogót a magyarok királya előtt tisztelegve.
