Mikita Dorka Júlia a Stargirl című sorozat főszereplőjének kölcsönözte hangját. Nikas Dániel szinkronrendező hatalmas bizalma juttatta a címszerephez. – Már gyerekkoromban is sokszor kaptam olyan bókot, hogy kedves orgánumom van, szinkronizálhatnék. Az első alkalmakból főleg a gyomoridegre emlékszem, pedig örültem annak, hogy mindenki nagy szeretettel és segítséggel fordult felém. Nagyon izgalmas érzés visszahallani a hangomat, számomra nem annyira ijesztő, mint a családomnak vagy a barátaimnak. A Stargirl főszereplőjére, Brec Bassingerre nagyon sok mindenben hasonlítok: temperamentumos, pörgős, fiatal. Érdekes felfedezni hasonló gesztusokat, amiket én is alapból úgy csinálnék, ahogyan ő – mondta.
A miskolci tehetség olyan nagy nevek között találta magát, mint Bertalan Ágnes, Bogdányi Titanilla, Peller Mariann. – Hatalmas élmény volt, családommal mindennap figyeltük a százalékos arányt. Folyamatosan vezettem, és végtelenül örültem, mikor lezárták a szavazást.
Az eredményt február 20-án hirdette ki a szinkronszakma online ünnepségén. Ott mondták ki, hogy Mikita Dorka Júlia nyerte a közönségdíjat. – Nagyon érdekes játék, szerintem minden színész egyik legnagyobb megpróbáltatása lehet. Én úgy gondolom, a hangom komolyabb eszköz a színjátékra, mint az egész test, mert csak erre koncentrálva sokkal többet tudunk mutatni, mint mindent érzékelve egységben. Az önismeret nagyon fontos ennél a feladatnál, ugyanis önmagamra vetítem le a cselekményekre adott reakciókat, hogy vajon én mit csinálnék a szinkronizálandó alak helyében, hogyan érzékeltetném a szituációkat.
Ezt a szakmát csak úgy tanulhatja meg az ember, ha folyamatosan végzi. Nyáron szeretném folytatni a szinkron munkát, mert az egyetem ezt most nem teszi lehetővé – mondta, hozzátéve, nincs kifejezetten kedvenc színésznője, akit szinkronizálna. Ahogyan ő fogalmazott, nem is biztos, hogy merné adni hozzá a hangját. – Terveim között szerepel még, hogy kipróbáljam magam filmben is, hiszen ez másabb játékmódot igényel, mint a színpad. Most úgy érzem, ennek ellenére is fontosabb marad számomra a színház majd, az az élő kapcsolatteremtés, amiről valójában szól a színészet. Ez az örök szerelem. Szeretem Budapestet, de visszavágyom a Miskolci Nemzeti Színházba is – összegzett Mikita Dorka Júlia.
