A Házibuli tinédzser hőseként megismert francia sztár évtizedek óta rendszeres vendége a fesztiválnak, de még soha nem játszott olyan alkotásban, amelyet a hivatalos programban is bemutattak. Sophie Marceau részvételét a 74. cannes-i fesztiválon azért is nagy várakozás előzte meg, mert a színésznő 2018 óta nem forgatott filmet, úgy érezte, pihenésre van szüksége.
A Tout s'est bien passé egy keserédes komédia a kegyes halálról. A történet főszereplője, egy agyvérzésen átesett és tolókocsiba kényszerült apa (André Dussollier) arra kéri a Sophie Marceau által alakított lányát, Emmanuelle-t és testvérét (Géraldine Pailhas), hogy segítsenek neki meghalni.
Az első kritikák szerint Sophie Marceau pályája egyik legszebb szerepében látható. – Ez a film az életről, a halálról, a mások iránti felelősségről és szeretetről szól, nagyon sok témája van egyébként, de Francois Ozon mindig a lényegről beszél, nem érdekli a pszichológia vagy a pátosz. Olyannyira tényszerű, hogy a végére thriller lesz a filmből, amikor is a szereplők megértik, hogy nem olyan könnyű ez az egész, ahogy gondolták. A lányokat börtön fenyegeti, amiért megpróbálnak az apjuknak segíteni abban, hogy Svájcba utazzon meghalni. Hiszen eutanáziáról van szó, amely nem engedélyezett Franciaországban – mondta a bemutató előtt Sophie Marceau az RTL rádiónak adott interjúban.
A film elsősorban a művészekből álló családon belüli összetett és traumákkal teli viszonyokat tárja fel, amikor az agyvérzést túlélő, önző és kegyetlen, cinikus humorú, öregedő műgyűjtő, André Bernheim arra kéri a lányait, hogy szervezzék meg az öngyilkosságát. A néző fokozatosan érti meg, hogy a férfi egész életében nem kímélte a csúnyának tartott lányait, és nem törődött a beteg feleségével (Charlotte Rampling) sem. „Rossz apa, de nagyon szeretem, jobb lett volna barátnak” – mondja róla a filmben a lánya, aki szerint lehetetlen az apja kéréseit visszautasítania.
– Ez egy elviselhetetlen és közben nagyon szeretnivaló ember, hihetetlenül erős személyiség, és nagyon igényli a lányai szeretetét. Annyira szereti az életet, hogy inkább meg akar halni, mintsem bénán, tolókocsiban élni – hangsúlyozta a rendező.
A lányok végül hajlandók megszervezni apjuk halálba segítését Svájcban, ahol engedélyezett a folyamat. A film hangvétele azonban nem tragikus, a feszes tempójú történet tele van helyzetkomikumra épülő burleszk jelenetekkel, miután sem a kórház, sem a rendőrség nem tudhatja meg, mire készül a család.
A versenyprogramban a kedden bemutatott másik alkotás a 2019-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén a Szinonimák című alkotásával a legjobb filmnek járó Arany Medvét elnyerő Nadav Lapid izraeli rendező legújabb filmje, az Ahed térde. A Párizsban játszódó Szinonimákhoz hasonlóan a rendező ezúttal is egy önéletrajzi ihletésű radikális tragikomédiát forgatott, amelyben fiatalkori katonaemlékeinek felidézésével bírálja a kortárs izraeli társadalmat.
