– Az Avas-tetőről régészeti vonatkozásban az őskőkori lelőhelyek, a kovabánya/Tűzköves és a paleolit ember jut eszünkbe – véli Szörényi Gábor András, a Herman Ottó Múzeum régészeti igazgatóhelyettese, hozzátéve, ez nem zárja ki, hogy más korszakok nyomai is napvilágra kerülhessenek itt.
A Horváth-tető átalakulását kísérő régészeti munka a mélyvölgyi pincék fölött, az Avasi kilátó alatt történt. A megújuló park járdáinak, közműveinek nyomvonalán, leendő tereinek felületén végzett földmunkákat folyamatosan ellenőrizték. A Horváth-tető egyik földlépcsős teraszának megbontásakor nagyobb mennyiségű embercsont látott napvilágot, ez pedig érdekes leletnek ígérkezik.
– A csontok egymással összekeveredve, vegyes 19-20. századi leletekkel (kerámia, porcelán, vastöredékek) bukkantak elő. Az 1900-as évek elején, a Horváth-tető építésekor, a hegygerincre merőleges bevágásokat készítettek, ezekből több lapos teraszlépcsőt alakítottak ki. Az embercsontok részben ennek a 20. századi tereprendezésnek az eredményeként kerültek át a mostani megtalálási helyükre. Azaz a csontok találási helye nem azonos a lelőhellyel, attól néhány tíz méterrel távolabbról, a teraszépítésekkor halmozták át ide őket.
A vegyes földdel kevert, csontokat tartalmazó talajt fémdetektorral vizsgálták át. – Először egy ezüst pecsétgyűrűt találtunk, ami a kora újkorból származhatott. Úgy gondoljuk, hogy Miskolc egyik járványtemetőjét nyithatták itt a 17. században, a több pestisjárvány egyikének idején.
A csontok között egy teljesen másik korszak leleteire is rábukkantak. – Jellegzetes kora Árpád-kori sírleletanyagot, pénzérméket (II. és III. Béla királyok) és hajkarikákat találtunk. A csontok mellé települési leletek, kerámiaedény-töredékek is keveredtek: valószínű, hogy Miskolc egyik legkorábbi középkori temetője volt itt az Avas tetején, mellette településsel.
A kérdést tovább árnyalja, hogy Miskolc egyik, máig ismeretlen helyszínű középkori egyházi épülete, a Szent György kápolna is a Horváth-tetőn állhatott.
– 2015-ben Pusztai Tamás kollégánk több szelvényt nyitott a parkban, amelyekben rá is bukkant egy nyolcszögletű épület alapozására – összegzi az eddig szerzett ismereteket Szörényi Gábor András. – Ez azonos lehet Miskolc, 1800-ban készített Norkó-Prixner-féle metszetén is látható csúcsos építménnyel az Avas-tetőn. Maga a ház a 20. század derekán is állt, fotókkal és képeslapokkal is bizonyítva. Noha az egyik századelőn készült fényképen egyértelmű bejegyzés is olvasható, hogy a megtalált ház egykor kápolna volt, az nem korábbi a 18. századnál. Tehát a Szent György kápolna jogait és funkcióját továbbvihette ez az épület, de nem a középkori építési formában. Az, hogy temetkezhettek-e a kápolna köré, tehát volt-e plébánjoga, egyelőre ismeretlen. Mindenesetre a most előkerült csontanyag ide egy temetőt feltételez. Ám a középkori kápolna továbbra sincs meg.
Mi is történhetett?
A kilátó parkolójánál lévő – ma laposabb tetőként ismert – felszín száz esztendővel korábban lényegesen, akár egy méterrel is magasabb lehetett.
– Minden bizonnyal a kilátó építésekor oly mértékű tereprendezés zajlott a parkoló és az első terasz között, ami közel a homokkő sziklaaljzatig legyalulta a felszínt. És mit eredményezett ez? Talán itt állt a középkori Szent György kápolna, ami nem mellesleg talán egy korábbi, államalapítás utáni temetőn épült fel. Mindezt azonban elplanírozták a 20. század második felében, a világháborús lövészárkokkal együtt. Talán ennek a gyalulásnak eredményekor került az embercsontok zöme a teraszrézsűkbe, egy részüket viszont bizonyosan már a Horvát-tető 1900-as kiépítésekor is bolygatták – feltételezi a mostani szakfelügyeleti kutatást vezető Szörényi Gábor András.
