Pilinszky János a múlt század második felének költőóriásai közé tartozik. Olyan személy, aki alapot keresett lírájához, prózájához, folyamatosan kísérletezett, hogy egy új, a kornak megfelelő, érvényes hangon tudjon megszólalni – többek között ilyen és ezekhez hasonló gondolatok merültek fel csütörtök este a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár által szervezett tematikus esten. A mostanit a Pilinszky-emlékév könyvtári rendezvényeinek jelentős állomásaként aposztrofálták. Az emlékórán három felkért előadó – Gáspár Csaba László vallásfilozófus, Juhász Ferenc pasztorális helynök, mindszenti plébános és Irlanda Kristóf költő, a Miskolci Egyetem hallgatója – mesélt arról, ők mikor és miért figyeltek fel Pilinszky műveire, és miként hatott és hat a saját munkájukra, hivatásukra a költő. A beszélgetés előtt Salat Lehel olvasott fel Pilinszky prózai munkái közül.
Az egyik alapvetés, amiben mindenki egyetértett, hogy Pilinszky nem katolikus költő volt. Ezt a skatulyát egyébként még életében is gyakran finomította: úgy fogalmazott, ő költő és katolikus.
Az emlékórán először Gáspár Csaba László gondolatait hallgatta a közönség.
- Annak, ha valaki Pilinszky verseit olvassa, megvan a szörnyű következménye: az ember ugyanis nem beszélni kezd utána, hanem elhallgat.
A Miskolci Egyetem professzora kifejtette véleményét a jelenlétről és annak hiányáról. Ezt egy másik művészeti ágat boncolva tette.
- Az absztrakt képzőművészetből hiányzik a jelenlét. Egy tárgy új értelmet nyer egy adott közegben. A nagyapám pipája, attól, hogy kiállítom, nem lesz érvényes, csak az én számomra. A jelenlétről egy műalkotás esetében akkor lehet beszélni, ha a szemlélő bele tud helyezkedni egy történetbe, eseménybe, amit az adott szobor vagy kép mesél. Az absztrakt művek többsége tagadja, sőt, eltünteti a jelenlétet, aminek a hiánya Pilinszky számára rendkívül fájdalmas volt. Több ízben beszél erről az érzésről, és a jelenlét fontosságáról. Úgy vélem, ez a fajta látásmód nagyban meghatározta a művészetét.
Juhász Ferenc saját egy versélményén keresztül építette fel egy képet a költőről.
- A Francia fogoly című verset olvasni megrázó volt számomra. A hátsó udvar végében lopódzó csupa csont szökevény, aki a testi mámor csúcsát élte át, mikor – biztos helyre találva – falni kezdett egy marharépát. Pilinszky itt úgy ír róla: az étel „úgy tapadt a szájra, és úgy adott, hogy maga is evett”. Ezt a képet döbbenetesen élesnek találtam, és sokat gondolkodtam rajta. – fogalmazott a plébános.
Irlanda Kristóf többek között egy Pilinszkyhez köthető anekdotát elevenített fel.
- Amikor elvitték katonának, rengeteg könyvet csomagolt, de szinte mindet kidobta a vonaton: egyiket sem érezte érvényesnek a helyzetében. Egyedül az Evangéliumot tartotta magánál. Ez egyébként nagyban meghatározta a költői nyelvét is – fogalmazott Irlanda Kristóf.
