A főzés tudományát akkor kezdte elsajátítani a negyvenes éveiben járó háziasszony, amikor tizenöt éve kiment dolgozni Franciaországba, szerelmes lett, és megszületett a lánya, Ágnes. – Anyukámtól tanultam mindent kétezerötszáz kilométer távolságból telefonon, videón, de a kis családom legnagyobb megelégedésére – számolt be róla Warin Bettina.
Mikor felkértem, hogy meséljen a francia és a magyar tradíciók keveredéséről, örömmel tett eleget ennek. – Hol is kezdjem? A méltán híres francia konyhával vagy a „szívem csücske” magyar étkekkel? Azért azt el kell mondjam, hogy itt is ahány ház, annyi szokás, sőt a régiótól is függ, hogy mi kerül az asztalra szenteste – kezdte a beszámolót.
Férje családjában évről évre ugyanaz a menü. – Aperitiffel kezdünk, mely órákon át tart, mert beszélgetünk és a férjem vicces játékokkal, találóskérdésekkel készül erre a programra. A bemelegítő falatkákat anyósom keszíti: „foie gras”, vagyis vékonyra vágott, gőzölt kacsamáj hidegen, aszalt sárgabarackos-fügés pirítóson, amit még meg lehet bolondítani házi fügelekvárral, aki szereti. Ehhez a fogáshoz kiválóan illik a mi világhírű tokaji aszúnk – állapította meg.
Három előétel van: nyers osztriga citrommal, garnélarák házi majonézzel és füstölt lazac. Mindehhez „Gewürztraminert”, azaz fűszeres traminit isznak Elzászból. – Ezután még mindig nem a főfogás jön, hanem a „Trou Normand”, ami egy kevés Calvados egy gombóc alma- vagy citromfagyival, csak azért, hogy helyet csináljon a húsnak, ami roston sült, csak éppen megkérgesített marhahús, mert a férjem családja húsimádó – mondta, majd hozzátette, legszívesebben ilyen formában fogyasztják ezt a fajta húst, vagy nyersen, tatár bifszteknek. – Ehhez pirított erdei gomba és zöldbab dukál, mellé pedig valami jófajta testes vörösbor.
Ezután már a desszert jön, ami leginkább fagyi és gyümölcs. – Előfordult már, hogy a férjem előrukkolt egy fantasztikus, saját kezűleg készített „Vacherin”-nel, ami egy habcsókos, tejszínhabos, gyümölcsös fagyitorta.
Másnap a magyar konyháé a főszerep: töltött káposzta és bejgli mindenkinek. – Ezen a napon természetesen édesapám házi pálinkájából iszunk az ünnepre és mindenki egészségére. A férjem családja nagy gourmet, de mióta ismernek, igencsak megkedvelték a magyar konyhát. Viszont francia gasztronómia ide, tengeri herkenytűk oda, számomra akkor is édesanyám és édesapám főztje érdemli ki az összes Michelin-csillagot és Bocuse d’Or elismerést – összegzett a Franciaországban élő magyar háziasszony.
