11 éve többnapos művésztelepet szervezett a Mission Art Galéria a volt miskolci vasgyár területére. A résztvevők szabadon mozoghattak a gyárban, ami már akkor is absztrakt, kissé horrorisztikus polaroidja volt az egykor zsongó ipari monstrumnak. A csarnokokban rég megállt a munka, de nem voltak üresek, őrizték a valamikori gyártás kevésbé értékes tárgyi emlékeit.
Több performansz, filmetűd, sok ezernyi fotó készült a „táborlakók” jóvoltából, akik között nem kisebb neveket lehetett találni, mint Bánki Ákos, Csontó Lajos, flLugossy László, Koronczi Endre, Molnár Ágnes Éva, Szabó Attila, Szirtes János, Varga Éva vagy Verebics Ágnes. Az ő képeikből állt össze a Művészetek Háza Kortárs Galériájának mostani kiállítása. A csütörtöki megnyitón Zemlényi Attila, költő, a Műút folyóirat alapító főszerkesztője (aki szintén sok szállal kötődik a vasgyárhoz) mutatta be a tárlat – egyébként a képek száma miatt könnyen emészthető, mégis kabalisztikus – anyagát.
- Rendkívül erős érzelmeket váltott ki belőlünk a vasgyári környezet, az illusztrális romok, egy régi, elhagyott, heroikus világnak a maradványai. Amikor 2010-ben a vasgyárban jártunk, olyan horrorisztikus volt, mint egy háborús övezet lehet, de nem éreztette az erőszakot, inkább a lassú szenvedést – ennek a lecsapódása látszik a most kiállított képeken - fogalmazott a megnyitón Zemlényi Attila, aki hozzátette, reméli a tárlat darabjai – ki nem állított társaikkal együtt – előbb-utóbb vagy a város vagy a múzeum tulajdonába kerülnek, mert szilárdan kötődnek Miskolchoz.
Ehhez a véleményhez csatlakozott Kishonthy Zsolt művészettörténész, a Mission Art Galéria tulajdonosa.
- Ez mind Miskolc, a városról szólnak. Katasztrófa, hogy 50-60 éve trend, hogy eltűnnek az emberek – főleg fiatalok – a városból. Ezt nem vagyunk képesek megemészteni, ahogy azt a sebet sem, amit a Vasgyár jelent – mondta a művészettörténész.
