Emlékműsorral tisztelgett Tarasz Hrihorovics Sevcsenko, költő, prózaíró, festő, grafikus és humanista életműve előtt a Miskolci Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat szombaton, a városháza dísztermében. Az eseményen ünnepi köszöntőt mondott Varga Andrea, Miskolc alpolgármestere és fellépett többek között Vihula Mihajlo gitárművész.
Tarasz Grigorovics Sevcsenko (1814 - 1861) ukrán jobbágycsaládba született, mindössze 11 éves volt, amikor teljesen árva lett.
Már ekkor kitűnt kivételes rajzkészségével, amire földesura is felfigyelt. Ezért néhány év múlva elvitte magával előbb Kijevbe majd Szentpétervárra, ahol taníttatta, s ahol jobbágyfelszabadítása után bejutott a Szépművészeti Akadémiára. Itt kezdett el verseket írni, s első kötete a Kobzos nagy sikert aratott.
Festő, grafikus, néprajzkutató és költő lett. Kavkaz című költeménye miatt, melyben egy barátját énekli meg, akit szabad gondolkodása miatt a Kaukázusba számkivetettek, őt is ez a sors érte. 1847-ben internálták az Orenburgi kormányzóságba és csak 1857-ben kapta vissza szabadságát, különösen Tolsztoj grófnő közbenjárására. Visszatérve Szentpétervárra, betegeskedni kezdett és egészen haláláig nem állt helyre egészsége. Sevcsenko az ukránok legkiválóbb költője. Munkáiból sokat fordítottak idegen nyelvekre és összes műveit lefordították oroszra.
