Szabó Lőrinc költő és műfordító Miskolc kultúrtörténetének fontos szereplője, ennek megfelelően pedig több módon őrzi emlékét a város. A koszorúzás ennek egy ünnepi eleme volt.
A Szabó Lőrinc Idegennyelvi Könyvtár udvarán található szobor előtt a zuhogó esőben állva elhangzott, hogy 10 év óta először ilyen az idő március 31-én, „de Szabó Lőrinc egyéniségéhez teljesen illene”. Szomorú volt fejben átkötni a gondolatot, hogy az idei az első emléknap Kabdebó Lóránt nélkül.
Rövid, de annál kedvesebb megemlékezés volt a pénteki, amit a hagyományokhoz híven a Szabó Lőrinc Általános Iskola diákjai színesítettek a költő két versének elszavalásával. Így a Séta közben és a Tavasz – ami kicsit szürreális volt az időjárás miatt – hangzottak el.
Az eredeti tervek szerint megzenésített művet adtak volna elő a Miskolci Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola diákjai, azonban a hangszereket fenyegető fránya eső ebbe is közbeszólt.
Ezt követően koszorúkat helyeztek el a résztvevők: az önkormányzat nevében Borkuti László közművelődési és turisztikai tanácsnok, majd a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, illetve a Szabó Lőrinc Általános Iskola képviselői is megemlékeztek.
Később pódiumbeszélgetéssel tisztelegtek a költő előtt: hagyományosan az előző évi Szabó Lőrinc-díjas ennek az alanya, azonban a koronavírus-világjárvány miatt ez elmaradt az előző két évben, amit most pótoltak: Bereti Gáborral, Kabai Lóránttal és Némethi Lajossal beszélgetett Leskovics Tamás kritikus.
