Pályakezdése a hatvanas évek végén a Földes Ferenc Gimnázium Jót, s jól diákújsághoz kapcsolható. Írói tevékenysége folytatására +Hajdú Gáborral ketten biztattuk, amikor a nyolcvanas évek elején csatlakozott a Kelet Irodalmi Alkotócsoporthoz. A harmadik antológiában közöltük Egy valódi magyar év című karcolatát a világvége előtti utolsó 365 napról. Ezzel a művel indult tehát írói pályája.
Később minden Kelet antológiában és a KELET KÖNYVEK sorozatban (Sárga cseppkövek. Elbeszélések. 1987.) jelentek meg művei, de önálló írói teljesítménye más lapok, antológiák és kiadók irodalmát is gazdagítja. „Megfigyelései, képei pontosak; stíluseszközei takarékosak. Saját, körbejárható, definiálható világa van, azaz külön véleménye a világról" (Horpácsi Sándor). Novellái, elbeszélései legtöbbször hétköznapi történetekkel, szereplőkkel, valamilyen traumával kezdődnek, de a történetei általában az újrakezdés, a „van megoldás” reményében zárulnak (Csodaszép kísértet, Pókháló. Műveiben a magyar irodalom fő vonala: az erkölcsi megtisztulás hirdetése tükröződik. Utolsó könyve a Lélek a mélyben (kisregény) volt, melynek folytatásán dolgozott, amikor szólították az „égi” Keletesek: Hajdú Gabi, Cseh Karcsi, Furmann Imi, Répássy Tomi, Dudás Sanyi, Tornay Mari Szabó-Bogár Imi, és a szintén most elhunyt testvérmúzsa Pataki Jancsi is.
Saját szavaival búcsúzom Géza barátomtól a Kelet újabb öröklétben továbbalkotó tagjától: „Fontos az első pillanat, majd a végső búcsú, közben ilyen-olyan események indulatokkal, változó személyekkel. Az első mondat, majd a befejezés/közben ilyen-olyan történet, érzelmekkel, kitalált szereplőkkel. Persze mire a történet véget ér, valami megváltozik.”
Utry Attila
