Húsvét a feltámadás ünnepe, igaz, mára a köré épülő hagyományok szimbolizálják leginkább, de nem szabad megfeledkezni az elsődleges tartalmáról.
Krisztus nagypénteken kereszthalált halt, nagyszombaton sírba szállt. Az utóbbi napot a tanítványok várakozással töltötték. Húsvétvasárnap reggel azonban Mária Magdolna kiment a sziklasírhoz. A barlang szája elé gurított kő eltűnt, bent pedig már csak gyolcsot találtak és egy kendőt: összehajtva. Két tanítvány, akik futtában érkeztek megszemlélni a csodát, biztosak voltak, hogy Jézus feltámadt, és elindultak, hogy ezt hírül adják. Mária Magdolna azonban ott maradt, és keservesen sírt.
Két, fehérruhás angyal jelent meg előtte. Megkérdezték tőle, miért sír, mire Mária elmondta, azért, mert elvitték az ő urát, és nem tudja, hol van most. Ekkor megjelent mögötte Jézus:
Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal. Jézus most nevén szólította: Mária! Erre megfordult, s csak ennyit mondott: Rabboni, ami annyit jelent, mint Mester
– olvasható János evangéliumában.
