Megnyugtat, felkavar, kimozdít a komfortzónánkból, hasznos életvezetési tanácsokkal lát el, a sekélyesebbeknek unalom-és magányűző. Vörösmarty még azon merengett, kesergett: „Ment-e A könyvek által a világ elébb?” A válasz egyértelmű igen: kiállta az idők próbáját. Íme néhány mai vélemény.
Serfőző Simon, Kossuth-díjas író: - Sokat és sokfélét olvasok. Illetve szeretnék még többet olvasni. A sokféle megfelel a valóságnak: van benne vers, tanulmány, regény, előadása váró színdarab, elbeszélés, folyóirat. Félkész kéziratok is „megkeresnek”, mondanék véleményt róluk. Tehát van mit olvasnom, s még mennyi mindent kellene, az adósságaimból leróni valamennyit, amire nem volt idő eddig, meglehet nem is lesz, kellene egy másik élet még, amely aligha lesz.
Elsőként egy délvidéki, Szabadkán negyedévente megjelenő folyóiratot ajánlanék az olvasók figyelmébe. Horgoson Bata János szerkeszti, kitekintéssel az egész Kárpát-medence kulturális, társadalmi viszonyait, hagyományát szemlézve. Rendkívül színvonalas közleményei közül többek között arra a beszélgetésre hívnám fel a figyelmet, amelyet Kondor Katalin folytatott Melocco Miklóssal, az ismert szobrászművésszel, akinek Miskolcon a Városház téren látható a Széchenyiről készített impozáns szobra. A vele készített interjúban hangzik el többek között az a kérdés, vajon a köztudatból miért hiányzik a Szent Korona ismerete? A Szent Korona ugyanis fölötte van Kárpát-haza minden följebbvalójának, a korona az uralkodó. Nem a király vagy bármely elöljáró. Ezzel nem merünk szembenézni, netán tudomásul venni?
Egy másik olvasmányom volt nemrégiben Kégl Ildikó Ásó, kapa, légypapír című novelláskötete. A szerző Miskolcon él, s könyvét a Püski Kiadó jelentette meg. Az író a móriczi realista hagyományt követi, a falusi világ minél áttetszőbb ábrázolási lehetőségét igyekszik kihasználni. Én mégis Bújócska című novelláját említeném, amelyben az elbeszélt történetet már-már az igazi költészet magasába emeli. Lenyűgözi az olvasót.
Harmadikként Ács Margit Élet a purgatóriumban című regényére voksolok. A történet egy Budapest-külvárosi környezetben játszódik. A főhőslány a második világháború utáni idők viszontagságai között vergődik, különböző mentalitású élet- és világfelfogású szülők, rokonok, testvérek, szomszédok között keresve helyét saját lehetőségei után törekedve. Ami számára a kiválást, föntebb kerülést jelentette: az értelmiségi létet. Ahová amikor elért, vette észbe, számára ez sem elfogadható élet. Tele van kisszerűséggel, árulással, tele hűtlenséggel. Tisztább életre vágyott, s az sehol sincs. Csak a törekvés rá, ami mégis teljessé teszi a mindennapjait.
