Hazánk legrégebbi és legnagyobb tagságú irodalmi szervezete, a Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlést tartott 2022. december 10-én Budapesten. Ennek keretében adták át az egyesület új örökös tagjainak és posztumusz örökös tagjainak díjait.
Kabdebó Lóránt írószövetségi méltatásában az alábbi gondolatok szerepelnek. „ Kabdebó Lóránt pályafutását páratlan irodalmi aktivitás és roppant gazdag életmű fémjelzi. Nagyszabású, nélkülözhetetlen Szabó Lőrinc-monográfiája mellett, mely évtizedeket felölelő, aprólékos kutatómunka gyümölcse, több tucatnyi, irodalomtörténetileg megkerülhetetlen munka szerzője, elég csak egyedülálló életútinterjúira gondolnunk Szentkuthy Miklóssal, Határ Győzővel, Orbán Ottóval, de elmélyülten foglalkozott többek között Szabó Magda, Lakatos István, Jánosy István életművével is. Életének nyolc és fél évtizedét fiatalos lendület kísérte végig; szakmai, kutatói kíváncsisága, a megismerés vágya egész személyiségét meghatározta, lebilincselő előadásain irodalmárok generációi nőttek fel. Tehetség és töretlen szorgalom kézfogásából született komplex életműve példaértékű.”
A miskolci irodalomtörténész ez év januárjában hunyt el, de tudományos munkásságát, kutatásait örökül hagyta nekünk. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara emlékkonferenciával tisztelgett decemberben az irodalomtörténész előtt. A jelenlevők pedig kezükbe vehették Kabdebó Lóránt halála után megjelent kötetét, amelyet özvegye, Dobos Marianne író mutatott be a közönségnek.
Személyesen - pályája elején szinte heti rendszerességgel - találkoztam Lórival a Déli Hírlap kulturális rovatánál, ahol menetrendszerűen diskurált a friss hírekről Gyarmati Bélával, Makai Mártával. Mivel az olvasószerkesztői szoba a szomszédságban volt, így hozzánk is betért. Kabdebó tanár úr akkortájt a Napjaink irodalmi folyóirat rovatvezetője volt, mindkét szerkesztőség a harmadik emeleten. Már akkor felnéztünk rá tudományos érdeklődése, alapossága miatt.
Szenvedélyes hangon mesélt nekünk készülő, majd megjelenő háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfiájáról. A kapcsolat 1984 után sem szakadt meg, de ritkultak a találkozások, mivel akkortól még elfoglaltabb lett. Egész életében szorgalmasan és nagy vehemenciával dolgozott ez a tehetséges ember.
Miskolc büszke Kabdebó Lórántra, Miskolcnak őrizni, ápolni kell az emlékét!
