Jean-Marc Barr igazi határjáró, és ez művészetében is megjelenik. Németországban született, az anyja francia, az apja ír-amerikai, ő egy legendás dán rendező gyermekének a keresztapja, volt felesége (és első rendezésének főhőse) délszláv.
A legkülönbözőbb nemzetiségű filmekben egyaránt magától értetődő természetességgel játszó színész nem veszítette el azt a csibészes mosolyt, amely 1988-ban A nagy kékségben világhírűvé és egy nemzedék bálványává tette. Luc Besson filmje, melyben Barr mellett Jean Reno és Rosanna Arquette játszotta a főszerepet, a ’80-as évek legsikeresebb filmje volt hazájában – és azóta is ez az egyik legemlékezetesebb francia film.
Hollywoodi sztár is lehetett volna, de ő Európában maradt. Lars Von Trier-filmben 1991-ben játszott először, az Európa egy hosszú barátság kezdetét is jelöli. Olyan közös filmek követték ezt, mint a Cannes-i Nagydíjas Hullámtörés, az Arany Pálma-díjas Táncos a sötétben, a Dogville – A menedék, a Főfőnök vagy A nimfomániás. Első rendezése, a Szeretők ugyancsak tekinthető kollaborációnak, mivel Lars Von Trier és Thomas Vinterberg dán alkotók mozgalma, a Dogme 95 tízpontos irányelve szerint készült – azaz többek között kézikamerával, helyszínen felvett hanggal, a rendező nevének feltüntetése nélkül.
Három rendezés és mintegy hetven szerep után Jean-Marc Barr, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál idei zsűrielnöke, egyben az Európai Mozi Nagykövete-díjazottja továbbra is rendkívül aktív – nemcsak mint színész és rendező, hanem mint fotós és elkötelezett környezetvédő is.
A színész tiszteletére szombaton a Művészetek Háza Uránia termében Besson klasszikusát, A nagy kékséget tekinthették meg az érdeklődők. Az Európai Mozi Nagykövete-díjat a vetítést megelőzően adták át Jean-Marc Barrnak.
