Ha a Miskolci Nemzeti Színház a legóból kirakható Ezeréves sólyom lenne – ami a Star Wars univerzum legmenőbb űrhajója –, akkor Kokics Péter az egyik olyan játékkocka volna, ami a hiperhajtóművet alkotja: méltatlanul kevésszer esik róla szó, mégis megállíthatatlanul viszi előre a szerkezetet. Azt, hogy nem túlzó a fenti hasonlat, bizonyítja – számos szerepe mellett – a teátrum Kilépő című improszínháza is, aminek a színművész nem csak ötletgazdája, de állandó szervezője, játékmestere is. A rögtönzésre épülő, havonta visszatérő közönségkedvenc műsor 2014 októberében indult, tehát nemrégiben lett tízéves.
Kokics Péter 2012-től tagja a Miskolci Nemzeti Színháznak. Saját bevallása szerint a Kilépő úgy született, hogy valami igazán ütős dolgot szeretett volna létrehozni.
- Akkoriban még Kiss Csaba volt az igazgató, aki biztatott minket arra, hogy ötleteljünk, milyen programot lehetne megvalósítani az előadások mellett a Játékszínben. Ódor Kristóffal laktam akkor együtt, és láttam, hogy mennyit készül, agyal, csiszolja az ötletét, eközben pedig arra gondoltam, olyasmit kellene csinálni, ami a lehető legkisebb befektetéssel a legjobb eredményt hozza. Így jött az ötlet, hogy improvizációs műsort kell csinálni – akkoriban nagyon pörgött a Tv-ben a Beugró – meséli a színész, aki a független szférából érkezett, saját bevallása szerint akkoriban tanult meg rengeteg játékot.
- Amikor a Kilépőről beszélünk, mindig kihúzom magam kicsit. Nagyon büszke vagyok rá, hogy tíz éve megy, és rendszerint telt házas a program: minden hónap 15-én kezdődik a jegyek árusítása, egy nappal később a Kilépőre már nem lehet kapni. Amikor A csárdáskirálynőre talán még van, de Kilépőre már nincsen. Ami még csodálatosabbá teszi az egészet, hogy a kollégáim ugyanúgy szeretik a programot, mint a közönség.
Kokics Péter szerint az improvizációs műsor nézői abba is betekinthetnek, hogyan készülnek a színészek egy darabra.
- Olyan a Kilépő hangulata, mint egy jól sikerült próbáé: kicsit viccelődünk, de alapvetően komolyan vesszük a feladatot. És persze soha nem lehet tudni, miből virágzik ki valami értékes. Az improvizációs készség szerintem erős fegyver egy színész kezében, amit érdemes karbantartani. Nem csak az előadások közben, de az életben is. Persze akadnak olyan kollégák, akik hihetetlenül jók a szakmájukban, de a Kilépőben közel sem remekelnek. Egyszerűen nem alkalmasak ilyen típusú feladatra. Szerencsére, akik ebben a cipőben járnak, többnyire tudják is magukról, hogy az impró nem az ő műfajuk – véli Kokics Péter.
