Jacsó Pál Hatvan é(r)v Miskolc című kötete az idei ünnepi könyvhétre jelent meg a Spanyolnátha Könyvek-sorozat 46. darabjaként. A címből sejthető, de a fülszöveg is megerősíti, a szerző az idén lépett életének 60. évébe. Az alcím pontosítja a témát: Miskolc-vallomások.
Fecske Csaba József Attila-díjas költő ajánlása szerint Jacsó Pál „...várost megjelenítő írásai bensőségesek, nosztalgiázók. Mintha egy jóillatú, madárcsicsergéses ligetben járna az ember: ráismer fáira, madaraira, s az otthonosság érzése tölti el…”
Jacsó Pál ügyvédként dolgozik, de lokálpatriótaként, az Avas egyik hegygazdájaként, a Miskolczi Pincék Asztaltársaság tagjaként, a Miskolczi Pincék Dalárdájának lelkes énekeseként ismerik legtöbben. Rendszeresen szerepel az Éltető Lélek Irodalmi Kör előadásain, gyakran mond verseket más szerzők könyvbemutatóin és más ünnepi rendezvényeken is.
A diósgyőri könyvtárban legutóbb a magyar kultúra napja tiszteletére rendezett ünnepség szereplőjeként járt. A versmondóként és költőként is megismert szerző most az adventi időszak első előadója lesz itt december 4-én, szerdán délután fél 5-től.
A szervezők ígérete szerint ezen a találkozón szóba kerülnek a régi miskolci karácsonyok. Ennek kapcsán felvetődhet a kérdés: hogyan fogadták a miskolciak, amikor a Miskolczi Pincék Dalárdával először kántáltak a város főutcáján. De érdekes lehet a versben csilingelő adventi villamos, vagy – a tréfásan rímelő – Mézes Miskolc is. Ebben a szerző sorra veszi a Szimbiózis Alapítvány munkatársai és a Baráthegyi Majorság lakói által mézeskalácsból épített helyi nevezetességeket, majd végül megszólal mint városvédő.
„Folytathatnám, de majd máskor / sok beszédnek sok az alja. / Arra kérek hát mindenkit: / hogy ezt a szép édes várost, / idő előtt fel ne falja.”
