Valahol a peresztrojka előtti Szovjetunióban egy férfi felkel az éjszaka közepén. Nem történik semmi drasztikus, nem parkolt le a ház előtt a fekete Volga sem. Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov egyszerűen májkrémre vágyik. Meg talán megértésre. Biztatásra. Nem akar ő öngyilkos lenni. Eszében sincs ilyesmi. Panaszkodni akar? Talán. Felmenteni magát?
Valószínűleg. Az alaphelyzet tipikusan egy „tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom” hisztéria. Szemjonnak egy éve nincsen állása, a neje gyári keresetéből tengődnek hárman a sztálinbarokk panellakás emeleti garzonjában. A férfi emiatt nem bír a vele együtt élők szemébe nézni, mert visszatükröződni látja benne saját megvetését önmaga iránt.
Férfiúi hiúságában vagdalkozik, ordít, a földhöz vágja magát – és még pár tárgyat a lakásban –, csak hogy valamiképp fordítson azon a szerepen, amit a sors osztott rá.
Tehetetlen kétségbeesését látva a környezete a legrosszabbtól tart: félnek, Szemjon véget akar vetni az életének. Ez a gyanú pedig ötletet ad Podszekalnyikovnak, aki eldönti, tényleg öngyilkos lesz.
Kész van tehát a mesterterv, még egy búcsúlevél is születik, igaz csupán béta verzió. Apja svédacél beretváját revolverre cseréli, és barátkozik a tervével: halálával hívja fel magára a figyelmet. A zseniális elgondolásnak egy hátulütője van csupán: Szemjonnak egy kicsit bele kellene halnia.
A panelban azonban nincsenek titkok. A szomszéd, aki céllövöldebérlő és alkalmi halálkufár, Szemjon leendő kimúlásával kezd üzletelni. Így jelennek meg különböző, furábbnál furább szereplők, bizarr motivációkkal, akik szeretnék, ha a főhős az ő ügyük oltárán áldozná fel magát. Haljon meg az orosz értelmiség égisze alatt, az ortodox egyház üdvére, a szovjet gazdaság dübörgése érdekében vagy éppen azért, hogy Kleopatra Makszimova ne legyen pofára ejtve a szerelem retró parkettáján.
Szabó Máté rendezése a lódenkabát, a trapéznadrág és a babushka eklektikus világába kalauzolja a nézőt. A hiteles enteriőr oltárán pedig áldozott is a színház rendesen: a teátrum várta mindazok felajánlásait, akiknek volt elfekvőben néhány, a hetvenes évekre jellemző bútora. Így került a díszletek közé egy lámpa és egy szőnyeg is, sőt pár felajánlott lámpát eltettek tartaléknak. Több kapott tárgy is hasznosnak bizonyult: ezeket más előadásokban hasznosítja majd a színház.
Az öngyilkos gárdájában egyébként lehetőséget kaptak amatőr színészek is. A Harsányi Attila színművész által vezetett Fátyol Színkör tagjai statisztaként jelennek meg az előadás során.
Az előadást március 29-én mutatják be Fandl Ferenccel a főszerepben.
