A toronyalj melletti helyiségben végzett régészeti feltárást még június közepén kezdték el, két sírrétegben, a szűk egy hónapig tartó munka talán legfontosabb leletét júliusban tárták fel. Szörényi Gábor András régész megkeresésünkre részletesen mesél a felfedezésükről.
– A terem kellős közepén, tehát központi helyen, nagyon mélyen, a padlószint alatt jó három méterre találtunk egy aknasírt – kezdi az igazgatóhelyettes. – Feltételezhetően egy alig 150 centiméter magas személy nyugszik itt. A neme minden bizonnyal férfi. Az antropológiai jegyeket nem fogja tudni megállapítani a csontozat vizsgálata. A homokkő folyadékelszívó hatása miatt a csontokból csak kalciumfoltok maradtak lenyomatként.
Azonban – és itt jön a lényeg – talán pont a száraz talajnak köszönhetően egész szépen megmaradt a sírban található személy mellkasán egy jó 30x40 centiméteres területen egy szervesanyag-maradvány. – Pikkelymintázatú, a kibontásnál még lilás színezetű, aranyszálakkal font textília fedi a mellkast, és jól kivehetők a textilgombok is. Megdöbbenten álltunk fölötte: ugyanúgy néz ki, mint a református lelkészek palástja! – meséli még ma is nagy izgalommal Szörényi Gábor András. – S mivel a református temetkezések valamikor az 1700-as évek második felében zárultak itt le, és ezt a sírt már senki nem bolygatta meg, így valószínű, hogy ő az egyik utolsó személy, akit ide eltemettek. Ráadásul nagyon tudatosan középre temették, tehát fontos személy lehetett.
A mintákat egyébként gyorsan légmentesen elcsomagolták, és elküldték restaurálásra Debrecenbe. Gyors eredményt ne várjunk, legalább 6-7 hónapot vesz igénybe a munka.
Az ásatások során két temetkezési réteget tártak fel a múzeum munkatársai. Az elsőt a 17-18. század fordulójára datálták az itt talált pénzleletek alapján. Ezek nem a halottak sírmellékletei voltak – emeli ki a régész –; minden bizonnyal a sírgödröket ásó emberek hagyták el a körömnyi érméket.
– Mindezek alapján azt valószínűsítjük, hogy az avasi homokkőbe igen mélyre ásott aknasírokba a Rákóczi-korszakban élő, református embereket temettek el. Hogy családtagok voltak-e, vagy sem, ezt egy genetikai vizsgálat tudná biztosra megmondani. Azonban egy ilyen kicsi, alig 21 négyzetméteres térbe nyilván nem véletlenül ásták a sírokat: a hét személy – köztük felnőtt férfi, idősebb asszony és egy újszülött – minden bizonnyal családi kapcsolatban állt egymással.
Felvetésünket – miszerint Miskolc 18. században egyik leggazdagabb famíliája, a négyesi Szepessy-család temetkezhetett ide – azonnal cáfolja a szakértő. – Az 1941-ben végzett ásatás során ugyan megtalálták a család egyik tagjának sírkövét, de nem a toronyaljban, hanem a templomhajóban. Véleményem szerint nem valószínű, hogy ugyanaz a család egy templomon belül nem ugyanabba a kriptába temetkezik – mondja.
A második sírrétegben a Mátyást követő, 16. századi templom temetkezéseit tárták fel. Ezek több dologban is különböznek a Rákóczi-korabeli, református síroktól: sokkal sekélyebben voltak, és a tájolásuk is eltér a megszokottól, nem a templomhoz igazították a sírokat. – Az itt talált személyek a katolikus lakosság tagjai lehettek. A középkori gótikus temetkezések azonban körülbelül ekkoriban zárulnak le, hiszen mint ismert, Miskolc lakossága a 16. század közepén vált reformátussá. Van azonban egy jó száz év szünet 1550-1650 között, amikor ide nem temetkeznek a reformátusok – vélelmezi.
Ebben közrejátszhatott az 1544-es nagy tűzvész is, hiszen beszakadt a templom gótikus boltozata; ekkor újra kellett építeni a síkfödémet, kialakították a kazettás mennyezetet, valamint az ácsszerkezetet is megépítették, amit a mostani felújítással már be fognak tudni mutatni az avasi református templomban. Ahogy – a tervek szerint – a most talált leleteket, az ásatásról készült felvételeket, fotókat, és ha minden jól megy: a restaurált lelkészpalástot is ki fogják állítani!
