Romániából nekünk menekülnünk kellett a férjemmel – mesélte fiatalkori viszontagságait Nagy Istvánné, aki terhesen lépte át anyósáék házának küszöbét, majd pár hét múlva megszületett egyetlen lánya. – Itt szültem meg őt is ebben a házban hetvenhárom évvel ezelőtt, akkoriban még nem volt kötelező kórházban szülni. Nagyon büszke vagyok a lányomra, két unokámra és öt dédunokámra, akik közül kettő már egyetemista – mondta Jolika néni, majd a polcra kitett fotók felé mutatott.
Munkahelye nem volt, háztartásbeliként dolgozott. – Utáltuk, ha úgy fogalmazták meg ezt az emberek, hogy eltartottak vagyunk mi, olyan nők, akik otthon maradtunk, hiszen ezer dolgot teszünk a házban és körülötte. Nem beszélve arról, hogy én ápoltam a férjem szüleit is egy idő után, ami nem kis feladat volt. Emellett kézimunkát és takarítást vállaltam, mert már tizenhat évesen sem ahhoz szoktattak, hogy tétlen legyek, hiszen egy molnárdinasztia sarjaként a malomban kellett könyvelnem – sorolta tevékenységeit Nagy Istvánné, aki elárulta, édesapját mindig börtönbe akarta zárni a román hatóság, mert nem akarta megváltoztatni nevét: Fischer volt. – Óriási honvágyam volt, mikor át kellett jönnünk Magyarországra. Tíz évig nem térhettem haza, pedig ott voltak a szüleim és öt testvérem is. Nagyon szerettem volna látni őket.
Mindennapjairól kérdezve, az ünnepelt elmondta, sokat olvas. – Szemüveg nélkül olvasok, újságot, de főleg a Bibliát, egész délelőtt imádkozom, sokszor az országért. Délutánonként pedig a sorozataimat nézem meg a tévében. Nagyon szeretek aludni, kedvenc ételem pedig a töltött káposzta, de sajnos csak egy tölteléket bírok megenni belőle – mondta el huncutkás mosollyal Jolika néni, aki úgy fogalmazott: volt elég sok baja, de a jóisten engem mindenből megsegített.
Egészségi állapota a sok járkálást nem teszi lehetővé, de családja körében nagy népszerűségnek örvend, ami azt eredményezi, hogy unokái nem hagyták otthon a nyár eleji ballagáskor sem. – Azt mondták, huszonöt lépcsőfokot kellene megmásznom, de ők inkább felvisznek engem ölben. Ezt azonban nem engedhettem – jelentette ki karakánul Jolika néni, aki egyedül eszik, öltözik és fürdik.
