Karácsony az ajándékozás ünnepe. Megható, hogy ilyenkor szinte minden emberben megmozdul egy kis szeretet és igyekszik kisebb-nagyobb ajándékkal, valami aprósággal kedveskedni, örömet szerezni a másiknak. Szinte az egész földkerekségen végigsöpör valami különös szeretethullám, amely kisebb-nagyobb ajándékozásban éli ki magát.
De vajon eszünkbe jutott-e már az, hogy miért éppen karácsonykor? Mert biztosan nem véletlen ez! Megvagyok győződve róla, hogy ez a nagy, általános karácsonyi ajándékozás tulajdonképpen egy akaratlan utalás és egy öntudatlan visszaemlékezés arra a legnagyobb szeretetre, amellyel Isten ajándékozta meg ezt a földi világot az első karácsony alkalmával, a Jézus személyében. Azóta is az igazi, a legnagyobb karácsonyi ajándék nem az, amit ott találtál becsomagolva a feldíszített fa alatt, hanem az a Valaki, Akire minden más egyéb ajándék utal és mutat: Jézus! „Isten az Ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta!” Isten a szó szoros értelmében megajándékozta ezt a földi világot Jézussal. De hát miért? Az ajándékkal általában örömet akar okozni egyik ember a másiknak. Isten is ezt akarja! Isten örömet akar okozni az embereknek. Mégpedig nem is kis örömet, hanem igazi, nagy örömet. Isten mindenképpen azt akarja. hogy az emberek ezen a földön örüljenek, hogy tudjanak örülni, hogy képesek legyenek örülni, hogy merjenek örülni, hogy legyen egyáltalán okuk arra, hogy örüljenek. Ezért adta Isten Jézust, és azért nevez a Biblia mindent, ami Jézusról szól, tehát az Ő születését, az Ő földi működését, az Ő halálát és feltámadását, mindent, mindent evangéliumnak, örömüzenetnek, isteni jó hírnek. Ezért a legnagyobb jó híre, ajándéka Istennek a mi számunkra: Jézus!
Persze, van azért úgy, hogy valaki mégsem tud örülni annak az ajándéknak, amit kapott. El tudom képzelni, hogy karácsony estéjén előfordult, hogy valakinek a lelkén, amikor kibontotta azt az ajándékot, amit kapott, átsuhant egy gondolat, vagy egy érzés: Én nem ezt vártam. Én valami mást szerettem volna, nekem valami másra lett volna szükségem. Azután megpróbál mosolyogni, hogy lehetőleg ne vegyék észre az arcán a csalódást. Azt is eltudom képzelni, hogy ebben a pillanatban is van talán valaki - talán nem is egy -, akinek a lelkében ott rejtőzik, ki nem mondva és meg nem vallva egy érzés: Hát az Isten legnagyobb ajándéka a mi számunkra Jézus? Én mást várnék! Talán jobb egészséget, vagy talán kiegyensúlyozottabb családi életet. Talán nagyobb türelmet. Talán a problémáink megoldását, vagy a nyomasztó anyagi terhek megkönnyebbedését. Több szeretetet a gyermekeimtől. Valami ilyesmit. Persze, hát Isten Jézust adta, de nekem most valami másra lenne szükségem.
Talán nem akarjuk elhinni, hogy nekünk valóban arra van szükségünk, amit Isten ad nekünk! Mert mégiscsak Jézusra van szükségünk ahhoz, hogy igazán örülni tudjunk, hogy boldog életet élhessünk, mert Ővele, Jézussal mindennel megajándékozott Isten. Ez a minden az ember múltját, jelenét és jövőjét átölelő minden. A tegnapod, a mai napod és a holnapod az Ő kezében volt és van. A legbiztosabb kezekben.
Áldott karácsonyi ünnepet kívánok!
Pásztor Dániel
püspökhelyettes
