Áron most már két és fél éves, és nyilván róla szól minden. Egy évvel ezelőtt még csak nézett, hogy mi történik ilyenkor. Ahogy meglátta a karácsonyfát, szinte egyet lépett hátra a csodálattól. Utána játszani kezdett vele, ledobálta a díszeket a földre, megvizsgálta a konnektort, ette a szaloncukrot. Idén azonban már várja is az ünnepet. Ismeri az adventi naptárat, szereti bontogatni. Találkozott a Mikulással, sok Mikulással, mert egy teljes hétig szólt erről az életünk: hol egyik nagymamával, hol másikkal mikulásoztunk, majd voltunk a húgoméknál és a barátainknál is ünnepelni. Sokat hallgatja a Mennyből az angyalt. Lenyűgöző látni, hogy annyira várja a Jézuskát, akitől egy minikonyhát kért, mert én magam is szeretek a konyhában tevékenykedni.
24-én a feleségem édesanyjához megyünk ebédelni, ahol sötétedés után megjön a Jézuska. Az ajándékok kibontása után együtt játszunk. Este pedig itthon is megünnepeljük a karácsonyt. 25-én vagy az én édesanyámat látogatjuk meg, vagy a húgomékhoz megyünk. Gyönyörű, hogy már három generáció van együtt. A további napokban pedig több gyermekes családdal találkozunk.
