Méteres gaz fut fel a falakon, egyedül ez zavarja az összképet. Egyébként egy egészen jó állapotban lévő téglaépületet látunk, ahogy körbejárjuk az egykori iskolát. „Jól illik a Pereces-vasgyári kolónia egyedi, homlokzati téglás, egységes arculatába”, jegyzi meg a város főépítésze. Szunyogh László a felső részeket vizsgálva aztán hozzáteszi: mivel középületről van szó, így érthető módon a lakóházakhoz képest több díszítést látunk, ugyanakkor nem ez a legdíszesebb épülete a kolóniának.
– Ez egy alapvetően nagyon is jól megtervezett épület – mondja. – Azt leszámítva, hogy nincs aulája, tornaterme, alapvetően még ma is alkalmas lehetne akár iskolának, kultúrháznak, idősek otthonának is. Azonban továbbra sem látjuk, milyen funkciót adhatnánk neki, hiszen a 21. századi követelményeknek nem minden esetben felel meg. Nincs megoldva például az akadálymentes közlekedés, és a lift is hiányzik.
Egy kis iskolatörténet
Az első perecesi egytantermes iskolát 1884-ben nyitották meg, de ez hamar kicsinek bizonyult, így 1910-re megépítettek egy új, emeletes intézményt a Szén utcában, ahol már közel négyszázan tanultak. A hajdan nagyhírű intézmény a 2000-es évek vége óta lezárva áll, most is csak azért nyitották ki, hogy a főépítész felmérhesse állapotát. Az egykori tantermek vagy üresen állnak, vagy plafonig feltöltötték őket lommal, leszerelt ajtókkal és még ki tudja, mi mindennel.
A bejárati ajtók fölötti „Kabinet” táblák fogadják a látogatókat: Kuti István ’60-as években bevezetett módszerére, az ún. kabinet- és tálcás rendszerre utalva. A szaktantermekben számtalan „tálcás”- a témákhoz illő -szemléltetőeszközt is használhattak a diákok. Ez a módszer oktatók ezreinek keltette fel érdeklődését, és gyakorlati tudásuk miatt a középiskolák is szívesen fogadták egykor a Kuti-iskola végzős diákjait.
Mai funkciót kellene találni
Bazin Levente, a terület önkormányzati képviselője azt szeretné, hogy helyi védettséget kapjon legalább az épület külseje. Ez azért lenne fontos, mert így nem lehetne később sem alakítani rajta, kötelezően karban kellene tartani, bárki is használná az épületet.
Néhány évvel ezelőtt egyébként volt szó arról, hogy idősek otthonát, nevelőotthont alakítanának itt ki, de ezek a tervek végül meghiúsultak. Többször a helyiek sem járultak hozzá. Egy alkalommal pedig az is felmerült, hogy a Miskolc Holding pályázik az épület felújítására, de ebből sem lett semmi. A politikus szerint jó lenne ismét nekifutni ennek a kérdésnek, de tudja, hogy ilyen anyagi helyzetben, jelen pillanatban a városnak nincs lehetősége az épület felújítására, illetve hasznosítására. Szunyogh László hozzáteszi: a helyi védettség önmagában inkább jelképes, a közösségnek kellene kitalálnia, hogyan tudja hasznosítani az épületet.
